Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

78 Hiteljogi Döntvénytár. téből folyik az az általános szabály, hogy a rendeltetési hely pontos megjelölése a feladó kötelessége. A vasúti üzl. szab. 53. §-ának első bekezdése pedig tüzetesen kimondja, hogy a fuvarlevélben foglalt adat helyességéért a feladó felelős, ő viseli mindama következményeket, melyek a helytelen, határozatlan vagy elégtelen nyilatkozatokból származnak. Felperes beismeri, hogy a fuvarlevélben rendeltetési helyül pusztán G. állomást jelölte meg, s az üzl. szab. 51. §-ának c) pontja ellenére elmulasztotta kitüntetni a rendeltetési vasutat, s azt, hogy az áru a sziléziai G—be szállítandó. Felperes tehát a fuvarlevélben a rendeltetés helyéi határozatlanul és elégtelenül jelölte meg, mulasztásával tehát maga szolgáltatott okot arra, hogy az áru a hesszeni G—be szállíttatott, s hogy abból fuvardijtöbblet merült fel. Nem változtat az ügy állásán az, ha megállapítható volna is, hogy a fuvarlevélben a rendeltetési hely elégtelen megjelölésének pótlását V. vasúti raktáros akképp kísérelte meg, hogy a rendeltetési vasút kitüntetésére szolgáló rovatba Hessent, a Grünberg rendeltetési állomás megjelölése alá pedig ugyancsak a Hessen szót irta be, mert V7. eljárása csak annak következménye, hogy felperes a rendeltetési helyet határozatlanul és elégtelenül jelölte meg; mert a feladónak az üzl. szab. 53. §-ának 1. pontján alapuló felelőssége a mulasztásának összes következményére kiterjed, s mert a vasúti forgalom kiterjedésénél, s a lebonyolítással megbízott közegek teendőinek sürgősségénél fogva a vasúti közegeket a rendelkezési hely kipuhatolhatása végett utánjárásra, tudakozódásra kötelezettnek tekinteni nem lehet, s a feladó által saját malasztásával okozott kárért a vasút nem felelős. Nincs befolyással a per eldöntésére az, hogy a vasút a rendeltetési hely elkerüléséből felmerült fuvardijtöbblet felét méltányosságból megtérítette. Az a körülmény ugyanis, hogy a vasút méltányosságból hozzájárult a fuvardijtöbblet egy részének megtérítéséhez, nem állapit meg kötelezettséget arra nézve, hogy a vasút azt a teljes kárt viselje, melyet a feladó saját mulasztásával önmagának okozott, s mig egyfelől nem kétséges, hogy a rendeltetési helyre vonatkozó tévedést a feladó felperes saját mulasztásával önmaga okozta, addig másfelől a G) alatti okiratból kitűnik, hogy a vasút még az E F. állal támasztott per megindítása előtt a jelen perbeli felperes irányában azt az álláspontot foglalta el, hogy a küldemény helytelen szállítását a fuvarlevélben foglalt s a feladó által beirt adatok elégtelensége idézte elő. Ennélfogva felperest keresetével el kellett utasítani. (1910. nov. 9. 1467/910. v. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja.