Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) V. kötet (Budapest, 1912)

Hiteljogi Döntvénytár. 53 gosult. Mindazonáltal alperesnek az alapul fekvő magánjogi ügyletből eredő azt a kifogását, hogy felperes a váltók alapján ellene követelést nem érvényesíthet, elvetni kelleti ; ugyanis a 12.-/. a. szerződésből megállapítható, hogy alperes a váltókat felperes jogelődjének, az ezáltal alperes részére előlegezett készpénz fedezetéül adta, vagyis a váltók biztosítéki váltókként szerepeltek. Már pedig a biztosítéki váltók jogi természete éppen abban rejlik, hogy a váltóhitelező ellenkező kikötés hiányában a váltó összegét a lejáratkor feltétlenül érvényesítheti, kivéve, ha alperes kimutatja, hogy az alapügylet időközben olyképp nyert lebonyolítást, hogy a váltóhitelező követelése megszűnt ; annak bizonyítása tehát, hogy a 12. V. a. szerződésből folyólag a felperesnek, illetve jogelődjének mi követelése sem áll fenn, alperest terheli, ezt azonban alperes nem bizonyította, sőt beismerte, hogy a váltók alapját tevő ügyletekre nézve felperessel elszámolni nem tudott, következőleg felperes a biztosítéki váltókban irt összegeket az elszámolás megejtéséig jogosan követelheti és tarthatja meg. (1910 január 25. 387/910. sz. a.) A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert alperes azt, hogy a váltókon alapuló követelése felperesnél kiegyenlítést nyert volna, nem bizonyította. A 12. •/. a. szerződés szerint a váltók biztosítéki váltók s azok érvényesítése nincs az elszámolástól függővé téve s igy alperes tartozott volna bizonyítani, hogy azon kötelezettségének, melynek biztosításául a váltókat elfogadta, eleget tett, ugy, de saját előadása szerint a talpfák szállítása végett kezéhez vett kereseti összegből még nem számolt el és hogy felperes a szállított talpfákat nem fogadta el, tehát a váltók értékét alperestől nem kapta meg ; az pedig, hogy felperes czég a szállított talpfák átvételéi nem lett volna jogosult megtagadni, elbírálni nem a váhóper keretébe tartozik. (1910 április 6. 790/910. sz. a.) A kir. Curia: Alperes azt, hogy ő a felperest az áru átvételére eredménytelenül felhívta s hogy ebből folyólag az elszámolást a felperes vonakodása hiúsította meg, a felperesnek kínált főesküvel kívánta bizonyítani, ennek azonban a váltóeljárás 26. §-a szerint csak a feiek beleegyezésével lévén helye, miután a felperes abba bele nem egyezett, az esküt alkalmazni nem lehetett. A másodbiróság ítéletét ezért és saját felhozott és felhívott indokaiból helybenhagyni kellett. — Ad I. Állandó gyakorlat: Az, hogy az Intézvéovezett neve mellelti hely valósággal az ő lakhelye-e, a lényeges kellék megállapítására közömbös.