Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IV. kötet (Budapest, 1911)

2 Hiteljogi Döntvénytár. Ebből a szempontból kiindulva vizsgálat tárgyává tétetett az, vájjon a felperes által megtámadott jogcselekmény időpontjában 1904. április 28-án J. F. és nejének' voltak-e a csődtömeg ellen utóbb bejelentett követeléssel rendelkező oly hitelezői, akik a nevezetteknek haszonélvezeti jogról való lemondásuk által megkárosultak, vájjon a közadósoknak ezen hitelezőiket megkárositó szándékuk megállapitható-e ? mivel a felperes keresete kizárólag a csődtörvény 29. §-ának rendelkezéseire lett alapítva. A periratokból a kir. Curia megállapította, hogy a mindkét csődtömeg ellen a D. H. által bejelentett ügyvédi dij követelés éppen a megtámadott jogcselekmény fejleményeiből keletkezvén, ez a követelés tehát a megtámadott jogcselekmény idején fenn nem állott s igy ezen követelésre sem a károsítás ténye, sem a közadósoknak erre vonatkozó czélja meg nem állapitható. A mindkét csődtömeg ellen H. M. és F. által bejelentett két rendbeli követelésre nézve sem ezen két hitelezőnek megkárosítása, sem a közadósoknak megkárositó szándéka nem állapitható meg, mivel slb. stb. Ezek szerint a közadósokkal szemben nem nyervén bizonyítást az, hogy vagyonuk átruházásánál ők a hitelezőiket megkárositó szándékkal jártak el, felperesnek kereseti követelése ezek szerint jogos alappal nem birván. őt egész kereseti követelésével el kellelt utasítani. = A csődtörvény 29. §-a alapján a közadósnak a hitelező kielégítésére szolgáló cselekménye csak az esetben támadható meg sikerrel, ha azzal a csődhitelezőket megkárosítani szándékolván, ily módon a közadós a csődhitelezőket rosszhiszeműen megkárosította. E szándék megállapítására az előfeltétel csak az esetben forog fenn, ha a hitelezőnek kielégített követelése nem nyugodott jogos alapon, mert a hitelező rosszhiszeműségéről szó sem lehel olt, hol az jogos követelésnek kielégítésére szolgáló pénzt vesz fel. Dlár. III. f. IX. li. 2. Az ipartöruény 88. §-ára tekintettel kétségtelen, hogy a segéd alkalmaztatásának véglegessége nem csupán bizonyos idejű próbaszolgálattól, hanem tüzelés időmeghatározás mellőzéséuel a segéd által teljesítendő valamely szolgáltatás minőségétől is függővé tehető. Ha e munkálatok teljesítése után a munkaadó az alkalmazottat 18U évig szolgálatában megtartotta, és csak a szerződésileg kikötött két évi szol-