Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)
Hiteljogi Döntvénytár. 43 oak, hogy P. J., aki alperes ügyvezelő igazgatója volt, az életfogytiglani alkalmazás iránt Ígéretet tett felperesnek, meri noha P. J. nem érdektelen tanú, mindazonáltal az ő eskü alatti határozott vallomásával szemben K. A. tanúnak ellentétes vallomása nem fogadható el bizonyítékul és pedig annál kevésbbé, mert az életfogytiglani alkalmazás iránti igéret fontos és jelentékeny következményekkel járó jogügylet, amely rendes körülmények közt nem szokott oly módon néhány rövid szóval történni, amilyenekről K. A. tanúságot tett, síb. Helyes tehát az elsőbiróság álláspontja, hogy a per adatai alapján nem Ítélhető meg a felperesnek a póteskü arra, hogy alperes őt életfogyláig alkalmazásban tartani ígérte. De minthogy felperes főesküvel kínálta meg alperest annak bizonyítása végett, hogy alperes képviseletében E. B., E. Gy. és P. L. megígérték, hogy felperes életfogytiglan kap alperesnél alkalmazást, és alperes ezt elfogadta, és minthogy a most említettek részerői az igéret akkor is megtörténhetett, ha P. J. a maga részéről nem telt ily ígéretet, ennélfogva e döntő körülményre nézve a perrendtartás 230. és 232. §-ai értelmében alperesnek a főesküt meg kellett ítélni. Nem alapos alperesnek az az álláspontja, hogy ily igéret csak akkor volna kötelező, ha az igazgatóság határozata alakjában keletkezett volna, felperes szerint pedig az emiitett egyének külön tették az Ígéretet, mert nincs oly szabály, hogy a részvénytársaság képviseletére jogosult egyéneknek a jogcselekményeket a részvénytársaság képviseletében csak igazgatósági határozat alakjában, vagy együttesen lehet véghezvinniük, és így nincs ok arra, hogy a részvénytársaság képviseletére jogosított egyéneknek külön tett nyilatkozatai a részvénytársaság kötelezettségének megállapítására alkalmatlanoknak tekintessenek. A czégkivonat szerint E. B. és E. L. igazgatósági tagok és P. L. czégjegyző alkalmazott közül, akiknek személyében az eskü kináltatott, ketten együttesen voltak az alperes részvénytársaság képviseletére jogosítva. E szerint a 30,000 K iránti kereseti követelés alapjául szolgáló igéret csak akkor kötelezi alperest, ha azt az említettek közül legalább keltő telte Ha a főesküvel bizonyítani kívánt igéret alperest kötelező hatálylyal meglételett, ez esetben alperes köteles volt felperest életfogytiglan a szolgálatban megtartani. A tanuk vallomásából nem állapitható meg, hogy felperes a szolgálatban oly mértékű kötelességmulasztásokat "követett el, amelyek a szolgálatban tartást lehetetlenné tették, mert a vallomásokból kitűnik ugyan, hogy felperes későn járt be a gyárba, de kitűnik az is, hogy gyakran késő éjjelig, tehát időn tul is