Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 Tekintettel pedig arra, hogy bizonyítást nyert, hogy felperes lakásába betörtek, s a biztosított ingóságok közül többet elloptak : alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. Alperesnek a kereskedelmi törvény 475. §-ára alapított kifogását, nem lehetett figyelembe venni. Ugyanis alperes azért támadja meg a szerződés érvényességét, mert felperes a 3. -/. alatti ajánlatban lakását akként jelölte meg, hogy az a Lovag-u. tí. sz. 1. emeletén van. Felperes ezzel az alperes szerint megsértette a kereskedelmi törvény 474. §-ában reárólt közlési kötelezettséget. letekintve azonban attól, hogy alperes E) alatti levelében kifejezetten elismerte a szerződés érvényességét, már azután, hogy a közlési kötelezettség állítólagos megsértése már tudomására jutott, s így a szerződés érvényességét ezen az alapon többé meg nem támadhatja : a kir. törvényszék a közlési kötelezettség megsértését egyáltalán nem állapíthatta meg. Mert S. J. tanú, ki a 3. 7. alatti ajánlatot kitöltötte, nem emlékszik arra, hogy felperes lakásául az I. emeletet jelölte volna meg. Az a körülmény pedig, hogy felperes az ügynök által kitöltött 3. /. alatti ajánlatot aláirta, szintén nem állapítja meg a közlési kötele, , , ., . /földszínű .... zettses megsértését, mert ez az aianlat cd. ;— » a lakást nem ° ° \ emelet / jelöli meg határozottan, mint emeleten levőt, sőt ellenkezőleg, a közéletben általánosan elfogadott jelzés szerint a lakásszámot tünteti fel, s így mindenesetre alkalmas lehetett arra, hogy felperest a jelzést illetőleg félrevezesse. Alaptalan alperesnek a biztosítási feltétel 12. §-ának d) pontjára alapított az a kifogása is, hogy a felperesnek kártérítéshez való joga elenyészett azért, mert a kár nagyságát tudatosan túlozta. Mert a biztosítási feltételek ezen intézkedése, még ha az alperes által panaszolt tudatos túlzás tényleg fenforogna is, a kereskedelmi törvény 472. és 477. §-aival szemben érvénynyel nem bir. Alaptalan alperesnek a kereskedelmi törvény 470. §-ára alapított az a kifogása is, hogy a biztosítás bebizonyithatólag rosszhiszemű túlbiztosításnak tekintendő. Ugyanis az a körülmény, hogy felperes a kárfelvételkor beismerte, hogy a biztosítási szerződés 7. t. alatt biztositolt boutont és karkötőt olcsóbban vette, mint amennyire biztosította, a rosszhiszemű túlbiztosítást nem állapítja meg ; mert a vételár az áru értékének megállapítására rendesen támpontul szolgál ugyan, de minden esetben az áru értéke gyanánt fel nem vehető, annál kevésbbé a jelen esetben, amikor a gyémánt értéke a korábbi évekhez képest erősen felszökkent.