Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)
106 Hüeljogi Döntvénytár. nem lehet valódi, eme kételyét eloszlatandó, megbízta K. M. D. nevü rokonát, s ennek azt az utasítást adta, hogy dr. 0. H. ügyvéddel együtt nézzék meg a váltón levő kibocsátói és forgatói aláírást, és ha az tényleg az ő aláírása lenne, akkor fizessék ki a váltót, ellenesetben ne fizessék ki azt, hanem K. hozza vissza neki a pénzt. K. M. B. az alperes pénzintézet igazgatója által előmutatott váltón levő kibocsátói és forgatói aláírást felperesnek a nála levő másik két váltón levő valódi aláírásával összehasonlította, és miután azt az utóbbiakkal egyezőnek találta, a váltót a teljes értékének kifizetésével beváltotta. Eszerint tehát felperes már a fizetésre történt felszólításkor, tehát még a váltó beváltása előtt gyanította, hogy az azon levő kibocsátói és forgatói aláirás hamis, s hogy ekképp az ő váltói nyilatkozata tudtán és beleegyezésén kívül került a váltóra, és mégis, ahelyett, hogy a gondos kereskedő óvatosságával élve, közvetlenül önmaga tekintette volna meg a váltót, az aláírások valódiságának a megállapítását harmadik személyeknek könnyen tévedést előidézhető összehasonlítására bizta. ez az eljárása azt tanúsítja, hogy a váltónak beváltásánál a kötelességszerű óvatosságot és gondosságot elmulasztotta ; ha tehát igazoltnak fogadtatnék is el ama kereseti állítása, hogy a megbizottjd az aláirás valódiságának felismerésében tévedett, amennyiben utóbb az derüli ki, hogy a váltón levő kibocsátói és forgatói aláírása hamis, a megbízottjának ez a tévedése csak akkor szolgálhatna alapul az általa teljesített fizetés visszakövetelésére, ha erre az alperes pénzintézet alkalmazottai valamelyikének megtévesztő cselekménye vagy mulasztása szolgáltatott okot, ezt azonban felperes maga sem állította. Ilyen körülmények közt, tekintve, hogy egyfelől felperes a váltónak beváltását a kibocsátói és forgatói aláirás hamisságának okából megtagadhatta, s ekképp kellő óvatosság mellett az őt ért károsodásnak elejét vehette volna; tekintve másfelől, hogy a váltó, amint ez a hátiratok által igazolva van, nem a felperesnek, mint kibocsátónak, hanem özv. H. H.-nak forgatmánya utján, tehát a kereskedelmi hitelezésnek megfelelő módon és alakban jutván az alperes pénzintézet birtokába, s igy ez annek értékét a H. I. és fiai czégnek, mint elfogadónak jóhiszemüleg számitolta le, tehát a felperes állal teljesített fizetéssel az alperes jogtalanul nem gazdagodott, hanem csak az általa valóban leszámlált készpénzt kapta vissza ; tekintve, hogy ily lényállás mellett a felperes által felajánlott bizonyitásfelvélel czéllalan volna, az elsőbiróság ítéletét ezen indokokból helybenhagyni kellett. (4312/907. \ 908 febr. 1 8.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja.
