Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

36 Hiteljogi Döntvénytár. (Ouria 1907 szeptember 10. 938/906. v. sz. a. IV. p. t.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvény szék: kötelezi alperest, hogy a felperes által alperesnél kiválasztott kétfogatú csukott kocsit felperesnek 1000 K hátralékos vételárösszeg kifizetése ellenében adja át. Felperest keresetének többi részével és alperest viszonkeresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében az alperestől megvett kétfogatú csukott kocsinak átadását és a szállításra megszabott időponttól, 4903 október 5-től a tényleges átadásig számított napi 10 K kikötött kötbér megfizetését követeli. Alperes védekezése elsősorban az, hogy a kocsit átadni nem volt köteles, mert a vételügylet érvényének kikötött feltétele volt az, hogy felperesnek hitelképességéről, aki a vételár nagyrészét a kocsi szállítása után hat hét és három hó múlva fizette volna, alperes meggyőződjék. Alperes e védekezése nem volt figyelembe vehető, mert bár az alperes által felhívott L I. tanú vallotta ugyan, hogy alperes a kocsi kiválasztásakor kijelentette, hogy felperes hitelképességétől teszi függővé, szállitja-e a kocsit vagy sem, azonban e tanúvallomással szemben a B) alatti okiratra vezetett alperesi nyilatkozat tartalmából, a 100 K foglaló átvételének tényéből, P. I. ügynök, továbbá S., Sz. és K. tanuk vallomásából, végül alperes egyéb perbeli védekezéséből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek végleges és minden feltételtől független vételi ügyletet kötöttek. Alperes a vételi szerződés érvényét és kötelező erejét megtámadja az alapon is, hogy őt felperes a szerződés megkötése alkalmával felperes vagyoni viszonyai s igy hitelképessége tekintetében megtévesztette, amennyiben 4—5 szobás, szépen berendezett lakást, mint sajátját mulatta be, holott ez a lakás másé volt és felperes ott csak 1 szobát bírt albérletben. E megtévesztés igazolására felhitt tanuk közül L. I. csak a szerződés megkötése s a foglaló átvétele után járt felperesnél s igy az a kijelentés, amit felperes lakására nézve e lanu előtt tett, alperest a szerződésnek már előbb történt megkötésénél meg nem téveszthette. K. D. tanú vallomása szerint felperes a B) alatti okirat aláírása, tehát a szerződés végleges megkötése előtt néhány nappal a tanú jelenlétében egy irodahelyiséget mulatott azzal, hogy ez az ő irodája és lakása. Eme a kijelentésben megtévesztés nincs, mert a mutatott irodahelyiség csakugyan felperes irodája volt s a V. I. és nejének vallomásából kitűnő az a körülmény, hogy felperes ezt a helyiséget csupán albérletben bírta, a fenti kijelentésnek valót-