Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

Hiteljogi Döntvénytár. Az elsőbiróság döntése egyébiránt már azért is téves, mert saját álláspontjánál fogva viszont a felperes javára figyelembe volt volna veendő az, hogy bizonyos tárgyaknál, igy különösen a 196,000 K-ra biztosított marhaállománynál, a koczkázat sokkal nagyobb a téli, mint a nyári hónapokban. De bármint legyen ez, a szakértők véleménye bizonyitéku szolgál arra, hogy a kárbizlositási üzletben fennálló szokás szerint a biztosító ha maga bontja fel a szerződést, csak a biztosítási évnek már letelt idejére eső dijat (pro rata temporis) számítja fel. A levelezésből ki is tűnik, hogy a felek ezen szokással megegyezően bontották fel a biztosítási szerződéseket, mert felperes 2. V. a. levelében kijelentelte, hogy csak ugy egyezik bele a szerződések felbontásába, ha csupán a pro rata dijakat viseli, az alperes pedig ehez hozzájárult, világosan kiemelvén, hogy figyelemmel a koczkázatnak 1903. szeptember 26-án való megszűnésére, a megfelelő pro rata dijat fogja számítani. Ez a kitétel «pro rata» pedig a szavak közönséges értelme szerint sem jelentheti azt, hogy felperes bármely szerződés alapján bármely tárgy után az egész évi dijat fizesse, holott a biztosítás ez évnek már 6-ik illetve 3-ik hónapjában megszűnt, hanem figyelemmel a kereskedelmi forgalomban szokásos rövidített kifejezési módra és a beigazolt szokásra, a pro rata kitétel csupán azt jelentheti, hogy a felperes csak azon idő után fizet biztosítási dijat, amely idő alatt alperes koczkázatot visel. (1906 június 6. 758/906. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. indokok: A kereskedelmi törvény 486. §. 2. bekezdésében foglalt parancsoló rendelkezés szerint a biztosító a biztosítási szerződés megszűnte esetében csak akkor kövelelheti kárának megtérítését a biztositottói, ha a szerződés megszűntét a biztosított okozta. Az alperes eszerint a felperesnek adott tartamengedménynek, mint a szerződés időelőtti megszűntéből előállott kárának a megtérítését csak ugy igényelhetné jogszerűen, ha a biztosítási szerződések megszűntét a felperes okozla volna. Minthogy pedig a biztosítási szerződések megszűntét az alperes okozta az által, hogy a 1.001,388 sz. kötvénybeli biztosítást a kereskedelmi törvény 482. §. rendelkezése ellenére s igy jogellenesen érvénytelenítette, és minthogy a kereskedelmi törvény 486. §. 2. bekezdésében foglalt parancsoló rendelkezéssel szemben a kötvényekben foglalt ettől eltérő kikötés, még ha annak az alperes által vitatott értelem tulajdonitható volna is, joghatályosnak nem tekinthető: a másodbiróság helyesen rendelkezett, amikor az alperest a tartamengedmény czimén felszámilött összeg beszámítása iránti kérelmével s illetve viszonkercsetével elutasi-