Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

Hiteljogi Döntvénytár. 11 visszatérítése czimén követelést nem támasztott, ezen kikötés a kereskedelmi törvény 486. §-ába ütközvén, a 472. §. értelmében érvénytelen,-de különben sem értelmezhető ugy, hogy a biztosító az esetben is követelheti a tartamengedmény visszatérítését, ha maga törvényellenesen bontja fel a szerződést, mert jogszabály az, hogy senki sem köthet ki magának jogellenes cselekményéért ellenfelétől vagyoni előnyöket és az ily kikötést tartalmazó szerződés birói jogvédelemben nem részesíthető. Alperes tehát tartamengedmény visszatérítése czimén mit sem vonhat le a felperest megillető kártérítési összegből. II. Abban egyetértenek a felek, hogy az alperes által kiérdemelt biztosítási díj felperes követeléséből levonandó, csupán ennek összegére és számítási módjára térnek el egymástól. A felperes szerint az alperes a biztosítási díjnak csak azt a részét követelheti, amely az utolsó biztosítási évnek a kötvényekből kitűnő kezdőnapjától a szerződések megszüntetéséig 1903 szeptember 26-ig terjedő időre esik s az akkép meghatározandó díj összegét 1065 K ra teszi. Felperes jogi álláspontja az alább kifejteudők szerint helyes, de számítása téves, mert 1), stb. slb. s igy a kiérdemelt dij kitesz összesen 4080 K át. A felperest megillető 3972 K kártérítési összegből ezek szerint levonandó 1080 K s igy alperest viszontkeresetének elutasítása mellett 2891 K tőke s járulékai megfizetésére kötelezni, ezt meghaladó követelésével pedig felperest elutasítani s az elsőbiróság ítéletét megfelelően helybenhagyni és megváltoztatni kellett. Téves ugyanis az elsőbiróságnak az az álláspontja, mintha a 822,960, 1.001,388, és 1.007,156 sz. kötvényekben felsorolt tárgyak, u. m. cséplőgépek és tartozékaik, az utolsó évi buza. rozs, árpa, zab magtermése és az utolsó évi repcze magtermése után az egész évi dij megilletné az alperest, habár a 822.960 és 1.007,156. sz. kötvényeknél csupán márczius 23-tól a 1.001,388 sz. kötvénynél pedig csupán július 15-től szeptember 26-ig viselte a koczkázatot. Mert jogszabály az, hogy a biztosítási díj a koczkázat \ iselésének ellenértéke, a biztosító tehát oly díjra, amelyet a koczkázat viselése állal meg nem szolgált, igényt nem tarthat. Már pedig a szakértők sem mondották s a dolog természetével is ellenkeznék az, hogy a biztosító, ha a szerződéseket fentartja. 1903 szeptember 26-án tul nem viselt volna kocskázatot avagy, hogy ezt ellenérték nélkül viselte volna, hanem a szakértők véleményének értelme az, hogy a fent körülirt tárgyaknál a koczkázat márczius 23, illetve július 15, és szeptember"'26-ika között nagyobb, mint az év egyéb részében.