Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

284 Hiteljogi Döntvénytár. tózkodik és sem díjazására, sem a dij mennyiségére nézve a felek közt megállapodás nem jött létre, az illető szolgálati vagy munkabért nem követelhet. Dtár r. f. XXVI. 55. lap. Hasonló Curia 1132/1897. — Ha az állandó szolgálatban álló meghatározott fizetéssel alkalmazott a rendes szolgálati időn kivül ^o' gálatot teljesít főnökének és ezért szolgálatának tartama alatt külön díjazást nem kér s ilyen díjazást a szolgálatadó nem ígér neki: utólag ily külön dijat főnökétől nem követelhet. Keresk. és váltótörv. 1900. D. 640. Dárdav— Túrv Igazs. Törvt. IV. A. 467. lap. 129. A három éven át fennállott alkalmi egyesülésnél az öt héten át rendszeresen felmerült jogellenes bevezetések már önmagukban is elégségesek arra, hogy az a hit és bizalom, amelylyel az alkalmi egyesülés résztvevőinek a nevükben és megbízásukból eljárt üzletvezető társak irányában viseltetnie kell, helyrehozhatlanul megrendüljön, s hogy az a nélkül fenn nem tartható szerződési viszony megszüntetését az egyesülés, többi tagjai jogszerűen igényelhessék. (Ouria 1908 május 21. 356/907. v. sz. a. IV, p. t.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : G. M. és R. L. alpereseknek alaptalan az a védelmük, hogy X) a. könyv G. M.-nak magán feljegyzési könyve, melyet csupán saját használatára vezetett. Mert e könyvben a 42., 43, és 44. hetekre vonatkozó bevezetések R. L. aláírásával vannak ellátva, s mivel S. A. és S. I. mint az alkalmi egyesülés részesei az egyesülés ügyeinek vezetésével G. M.-t bízták meg, akinek a közös üzlet vezetésében R. L. segédkezett, s miután maga sem állítja, hogy e könyvtől eltérő külön könyvet is vezetett, ellenben vitatja, hogy az X) a. könyvben levő bevezetések általában helyesek, ezeknélfogva nem lehet kétséges, hogy az X) a. könyvet G. M. és R. L. éppen azon czélból vezették, hogy az ebben feljegyzettek alapján az alkalmi egyesülés többi résztvevőjével elszámolhassanak. Nincs jelentősége G. és R. ama védelmének sem, hogy miután ők az 1899 végéig, tehát három éven át vezették az alkalmi egyesülés ügyeit, annálfogva még azon esetben is, ha a jelen egyesitett perekben megállapítható volna, hogy ők az 1898. évnek csupán öt hetére vonatkozó feljegyzéseket egyes esetekben sza-