Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

40 Hiteljogi Döntvénytár. 21. Váltóperben a felperesnek, ha az eredeti váltót és a keresetlevelet a kifogások tárgyalására kitűzött határnapon be nem mutatja, de ezt a mulasztását kellően kimenti, alkalom adandó arra, hogy váltóbirtokosi minőségét utóbb igazolhassa. (Curia 1907 január 8. 1550/905. v. sz. a. ÍV. p. t.) A szatmárnémeti kir. törvényszék: A sommás végzést hatályon kivül helyezi és felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes a kereset elutasítását kérte, mert felperes a kereset első példányát s az eredeti váltót be nem mutatta. Tekintettel arra, hogy a váltóeljárás értelmében az ily perekben is alkalmazandó 1868 : LIV. tcz. 147. §-a szerint a tárgyalási jegyzőkönyvhöz a keresetlevél s a használt okiratok, tehát az eredeti váltó is melléklendők s azon esetben, ha a követelés alapját képező eredeti váltó a tárgyaláskor be nem mutattatik, kifogásoló alperes ellen a dolog természetéből folyólag sem hozható marasztaló Ítélet, felperes képviselője pedig eme kötelezettségének a tárgyaláskor eleget nem tett, sőt kijelentelte, hogy részére a váltó be nem küldetvén, azt a jegyzőkönyvhöz becsatolnia módjában nem áll: ezek alapján s alperes Ítélet alá terjesztő kérelméből kifolyólag a törvényszék felperest keresetével elutasította; mert igaz ugyan, hogy felperes utólag 1816/905. számú kérvényével a kereset első példányát mellékleteivel együtt beterjesztette, ámde az itélet a jegyzőkönyvi tárgyalás alapján lévén meghozandó, ez utóbbi körülményt a váltóeljárás szigoránál fog\a is figvelembe venni nem lehetett. (1905 május 30. 7940/905. sz.) A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert felperes az 1693. sz. jegyzőkönyvbei i nyilatkozata szerint az ügy érdemleges tárgyalásába bele nem bocsátkozott, ilyképp tehát halasztási kérelme nem csupán az eredeti váltónak becsatolására, hanem a periratok beiktatására is irányult, már pedig ilyen esetben halasztásnak helye nem lehet; amint azt az elsőbiróság is ítéletében helyesen kifejtette. (1905 szeptember 27. 3285/905 sz.) A kir. Curia: Az 1868 : LIV. tcz. 108. §. alapján mindkét alsóbiróság ítéletét feloldja, s az clsőbiróságot uj határnap kitűzése mellett a kifogások feletti tárgyalásra és a per érdemében további szabályszerű eljárásra s a netán szükséges bizonyítási eljárás foganatosítása után uj határozat hozatalára utasítja.