Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

28 Hiteljogi Döntvénytár. perbevont Z. testv. czég felperesnek az ennél tovább eladás czéljából megrendelt e czég részére szállított és az által átvett áruk vételára fejében 8625 K-val adóssá lett, s hogy a vételi ügylet megkötésekor és foganatosításakor a Z. testv. társas czég mint közkereseti társaság 2. és 3. r. alperesekből mint társtagokból állott, ebből pedig nyilvánvaló, hogy 3. r. alperes a kereseti követelésért a felperesnek a kereskedelmi törvény 88. §-ához képest a 2. r. alperessel egyetemlegesen egész vagyonával felelős. Ilyen tényállás mellett 3. r. alp. felperest a vele szemben 2150 K-ra leszállított keresetével azon alapon tartja elutasitandónak, mert felperes az 1. és 2. r. alperes elleniratának beiktatása után az í. r. alp. Z. testv. czéggel és Z. M. 2. r. alperessel kiegyezett s ezen egyezség alapján a nevezettek a kereseti követelés 75%-át felperesnek megfizették, a további 25%-ot kitevő 2156 K-t pedig, melyet tőle most követel, felperes az egyezségben résztvett Z. testv. czégnek és Z. M.-nek elengedte, ez az egyezség, illetőleg elengedés pedig vitatása szerint megszünteti az ő kötelezettségét is, aki mint a Z. testv. czég tagja felelős a czég tartozásáért. 3. r. alp. ezen álláspontja nem bír törvényes alappal. Nem volt vitás, hogy az egyezség megkötésekor a Z. testv. czég már nem mint közkereseti társaság, hanem mint egyéni czég állott fenn, melynek kizárólagos tulajdonosa Z. M. 2. r. alp. volt, s igy nyilvánvaló, hogy felperes az egyezséget csakis az egyéni czéggel és 2. r. alperessel, mint annak egyedüli tulajdonosával kötötte, ezen egyezségnek e hatálya tehát az ugyanezen czég alatt korábban fennállott, de az egyezség kötésekor már nem létezett közkereseti társaságra ki nem terjed. De nem érintheti ez az egyezség az alperes kötelezettségét azon alapon sem, hogy felperes a leszállított keresettel tőle követelt összeget Z. M.-nak, aki a kereskedelmi törvény 88. §-ához képest neki egyetemleges adóstárs, elengedte; mert az egyik egyetemleges adóstárs javára eszközölt elengedés a többi adóstárs kötelezettségét rendszerint meg nem szünteti, az pedig nincs bizonyítva, hogy az elengedés az egész követelésre illetve mindkét adóstársra kiterjedő hatállyal történt volna, sőt felperes épen azt hangsúlyozza, hogy 3. r. alp. szemben követelési jogát követelésének az egyetemleges adóstárs javára elengedett részére is fentartotta. 3. r. alperest tehát az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a leszállított kereset értelmében marasztalni kellett. (1904 nov. 29. 2633/904.) A kir. Ouria: A kir. tábla ítéletét indokaiból helybenhagyja.