Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteljogi Döntvénytdv. 188 állapította meg. Felperes pedig a kár mennyiségére vonatkozó ezl a megállapítási feltétlenül elfogadta azzal a sajálkezüleg aláirt kijelentéssel, hogj a kárbecslő által meghatározott kártérítési összeggel megelégszik s annak levonás nélkül kért kifizetése esetere magát kártérítési igényeire kielégítettnek tekinti. Minthogj sem az említeti kárbecslés alkalmával, sem utóbb a felek közül egyik sem érvényesítene azt az igényét, hogy a felperes állal szenvedeti kár mennyisége az általános biztosítási teltetelek II. §-a értelmében szakbecsü utján állapíttassák meg, ellenkezőleg az 5. alattira irt nyilatkozatok összefüggő tartalma a feleknek a kárösszeg iránti megegyezését tanúsítja, nicLr kelleti állapítani, hog) a/, ügyfelek között a kár mennyisége kérdésében egyezségi nyilatkozat jött létre. Ugyanis az a körülmény, hogy alperes a kártérítési kötelezettségeinek teljesítését megtagadta csakis abból az okból, hogy szerinte a károsodást nem villámcsapás, hanem kizárólag szélvihar következesekép állott elő, a kár mennyiségére vonatkozó megállapodásnak joghatályát nem érintette. Mert a felek a kártérítés mértékére a teljesítés alapjául szolgáló kártérítési kötelezettség kérdésétől függetlenül hatályosan megállapodhatlak, miután a jogalap vitás kérdésének eldöntése a kár mennyiségének meghatározásával szoros összefüggésben nem áll. Sőt tekintve, hogy alperesnek a kárbecslője a kárviselési kötelezettség kérdésében fentartással élt és ennek daezára felperes és alperes kárbecslője között a kár mennyiségére vonatkozó Írásbeli megegyezés létrejött, a káröszszeg iránti megállapodás a felek akarata szerint a jogalap kerdésétül függetlenül létesíttetett arra az esetre, ha az alperesnek kártérítési felelőssége fenforgott. Ugyancsak az 5. alatti tartalmából kitűnik, hogy a 2., 3., 4., 5., 6. a) b) (alsorszámu) 7. és 8. alatt megállapított károk és az A) alatti nagy félszer (csűr és pajta) rombadőlése folytán következtek be. Minthogy közelebbről nem volt megállapítható és a bizonyítás újbóli felvételétől sem lehetett sikert várni, annak felderítése irányában, hogy a most említett károkat a villámcsapás és szélvihar együttesen nyivánult ereje mily irányban okozta, a kir. törvényszék az 1893 : XVIII. tcz. 65. $-ának alkalmazásával a kárviselés terjedelmét akkép határozta meg, hogy a csűr rombadőlése folytán bekövetkezett kárt az említett két természeti erő együttes és egyenlő arányú következményéül tekintette s minthogy alperest csak az egyik természeli erő, vagyis a villámcsapás által okozott kár megtérítése iránt terheli felelősség, a bíróság a kárviselés egyenlő arányú megosztásával alperest a fentebb felsorolt tételek fejében egyezségileg meghatározóit összegek u>000 K + 200 K + 300 K + 50 K + 100 K + 50 + 66 K + 400 K =