Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

146 Hiteljogi Döntvénytár. nal a felperest, mert ez az üzletben közönséges segéd módjára foglalatoskodni nem akart, holott felfogadása alkalmával alperes állítása szerint ki lett kötve, hogy amikor felperes nincs uton, ily munkát is végezni köteles. Ezt a kikötést felperes tagadván, alperes eziránt főesküvel kínálta meg, melyet felperes elfogadott. Igaz ugyan, hogy a szakértők véleménye szerint az utazót igy foglalkoztatni nem szokás, de meg idő sem igen kerül rá. Ez azonban nem változtat azon, hogy a törvénybe vagy a jó erkölcsökbe nem ütköző szerződés a feleknek törvényt szabván, a vitatott kikötés bizonyítása esetében felperes köteles volt ilyen segédi teendőket is végezni. Azon kérdésnek eldöntése tehát, jogosítva volt-e felperes az üzletben segéd módjára való foglalkozást megtagadni, az alperes által kinált s felperes által elfogadott főeskütől kellett függővé tenni. Az eskü le nem tétele esetén bizonyítva lesz, hogy felperes jogtalanul tagadta meg a főnök utasításának teljesítését s ezen esetben a felmondás nélküli elbocsátás az ipartörvény 94. §-áoak b) pontja értelmében jogosult lévén, felperesnek a felmondási időre mi sem jár. A főeskü letétele esetén a felmondás nélkül történt elbocsátás jogtalan lévén, felperesnek három havi felmondási időre 1200 K jár. A szakértők szerint oly utazó, mint felperes, mikor uton van, a 20 K 50 fdlér napidíjból 6 K-t személyes szükségleteire költ; minthogy pedig a felperes, mint kereskedelmi utazó részére kötelezett utazási napidijának ez a személyes szükségleteknek fedezésére szükséges volt 6 K-nyi része javadalmazásának oly integrált része, melytől el nem eshetik annak folytán, hogy alperes főnöke nem utaztatta, mert ezen személyes szükségletét felperes a felmondási idő alatt ennek folytán sajátjából volt kénytelen fizetni s igy ez által a személyes szükségleteire költött ezen összeg erejéig károsodott: a felperesnek a felmondási időre járó illetményeinek megállapításánál az utazási napidíjnak ezt a 6 K részét szintén figyelembe kellett venni. Ez az utazási napidíj azonban arra az időre illeti csak az utazót, mig uton van. Minthogy azonban a szakértők szerint idejének egyrészét az üzletben kell, részben az útra való készüléssel, részben a szerzett megrendelések mikénti teljesítése iránti intézkedésekkel és felvilágosításokkal tölteni, a kir. Curia ugy találta, hogy az utazó idejének 2/s részénél többet uton nem tölthet és hogy ennélfogva felperes a felmondási időre eső három hónapból = 90 napból csak 60 napot tölthetett volna uton.