Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)
Hiteljogi Döntvénytár. U7 tartozott volna bizonyítani, hogy felperes kötelezte magát arra az esetre, ha ulon nincs, az üzletben mindennemű tehát a közönséges segédi munka végzésére is, mivel a nélkül az esküvel bizonyítandó ténj ügydöntő jelentőséggel nem bir, annak pedig az alperes állal kináH főeskü általános és határozatlan szövegénél fogva meg nem felel. Az elsőbiróság Íteletének azt a részét, melylyel alperes az utazási átalányból felperes élelmezésére eső rész megtérítéséül 540 K meglizetésére köteleztetett, azért változtattatott s utasított el felperes ez iránti keresetével, mert felperes havi 400 K rendszeres fizetéssel ellátott alkalmazott volt s emellett az utazási átalány csak azon napokra járt, melyeken felperes uton volt, annak meghatározása pedig, hogy felperes mennyi időt töltsön uton, az alperes szerződésszerű jogkörébe tartozott, felperes tehát, aki keresetét az alperes szerződésszegésére alapítja, a szerződés alapján oly igénynyel alperes ellen fel nem léphet, mely igénynek alapjául szolgáló utaztatás alperes tetszésétől függött, amelynek tekintetében tehát alperes szerződésszegőnek nem is minősíthető. (1905 november 15. 2422/905. sz.) A kir. Curia: A kir. tábla ítéletének felperest 1560 K-n felüli keresetével elutasító részéi helybenhagyja, egyébként pedig mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja ugy, hogy ha felperes leteszi a főesküt arra. hogy alperes által történt felfogadása alkalmával nem lett egyetértőleg kikötve, hogy felperes azon idő alatt, mikor nem lesz uton, itthon az üzletben közönséges üzleti teendőkkel is foglalkozni tartozik, akkor alperes köteles lesz felperesnek 1560 K tőkét s járulékait megfizetni. Érdekében áll, stb. Indokok : Alperes saját posztókereskedésébe utazónak fogadta fel a felperest, havi rendes fizetése 400 K volt s hogy utazási napidija 20 K 50 fillérben állapíttatott meg. Azt is beismeri felperes, hogy mikor K—n volt, alperes három hóra felmondván neki, útját nem folytatta, hanem hazajött. Alperes pedig azt állítja, hogy felperesnek nem állott ugyan jogában a felmondás után útját félbeszakítva hazajönni, azonban beismeri, hogy felperes hazaérkezte után őt ujabban útra küldeni nem kívánta, a kir. Curia pedig elfogadhatónak találta felperes azon érvelését, hogy a felmondási idejében az utazásra kapott előlegnek végére járván, felperes pedig ujabb költségelőleget adni nem akarván, kénytelen volt Budapestre hazajönni. Az alsóbiróságok által kifejtett s a most felhozott indokoknál fogva tehát a kir. Curia is ugy találta, hogy felperesnek a felmondás utáni visszajövelele nem képezett oly szerződésszegést, mely miatt őt alperes felmondás nélkül elbocsátani jogosítva volt és hogy alperes nem is emiatt, hanem azért bocsátotta el azon10*
