Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

146 Hiteljogi Döntvénytár. nem csupán fizetéséből, hanem utazási átalányából is áll, megállapilja, hogy alperes e részben is kárpótolni tartozik felperest. A szakértők szerint ez az élelmezési költség napi 6 K-ra rug, kötelezni kellett tehát alperest a 3 hóra járó 540 K élelmezési költség a 3 havi fizetéssel együtt összesen 1740 K megfizetésére. (1905 június 9. 4328/905.' A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja azon részbeni változtatással, hogy alperest csak 1200 K s járulékai megfizetésére kötelezi, ezen felüli követelésével pedig felperest elutasítja. indokok: Az elsőbiróság ítélete a felmondási időre járó fizetés fejében megítélt 1200 K-ra nézve mellőzésével azon indokbeli kijelentésnek, hogy az üzletben való foglalkozás alatt — annak közelebbi megjelölése hiányában csak közönséges segédi foglalkozás értendő, — többi indokaiból s azért hagyatott helyben ; mert alperes nem is állította, hogy felperesnek a felmondás vétele folytán történt visszatérése után őt az utazás folytatására felhívta, felperes pedig a felhívás teljesítését megtagadta volna; alperesnek az a kifogása tehát, hogy felperes azon ténye, hogy a felmondás vétele után azonnal visszatért, okul szolgálhalott arra, hogy őt szolgálatából azonnal elbocsássa, nem volt figyelembe vehető főleg azért, mert alperes a felperest a szolgálatból nem ezen alapon bocsátotta el; mert a szakértők véleménye szerint a keresk. utazó ha uton nincs, a főnöke üzletében csak oly teendőket tartozik teljesíteni, amelyek utazói minőségével összefüggésben állanak, jelesül a mintaküldemények elkészítésénél, az utazási körébe tartozó vevők kiszolgálásánál, az ő rendelményeinek összeállításánál felügyeletet gyakorolni és véleményt nyilvánítani, de nem tartozik közönséges segédi munkát végezni; alperes nem is állította, hogy felperest az utazásból hazatérte után ilyen az ő munkakörébe eső munkálatok kijelölése mellett, azok végzésével megbízta volna ; — e nélkül pedig alperes azon általánosságban tett kifogása, hogy felperes az üzletben való foglalkozást megtagadta, figyelmet nem érdemel, és e kérdés elbírálásánál nem nyerhetett alkalmazást a felperes üzletbeli foglalkozási kötelezettsége tekintetében az alperes által felperesnek annak bizonyítására kínált főeskü sem, hogy a szerződés kötéskor egyetértőleg ki lett kötve, hogy azon időn át, mikor felperes nem lesz uton, otthon az üzletben tartozik foglalatoskodni, mert tekintettel arra, hogy a kereskedelmi szokás szerint az utazó otthon csak az utazás minőségével összefüggésben levő foglalkozással terhelhető, mással pedig, nevezetesen közönséges segédi munkával nem, alperes ezzel szemben azt