Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

140 Hiteljogi Döntvénytár. való veszteglés) vannak megjelölve, melyek a sertések elhullását előidézhették. A kir tábla is elfogadta az elsőbiróság azon megállapítását, h°gy jelen esetben nincs helye a vasúti üzlet szab. 77. §. 2. p. folyó ama vélelemnek, hogy a kárt az élő állatok fuvarozásánál járó különös veszélyből eredőnek kell tartani s ennélfogva az alperes az üzl. szab. 77. §. (1.) 5. p. foglalt mentességi okra sikerrel nem hivatkozhatik. Ezekből következik, hogy alperes tévesen utal arra, hogy a most emiitett mentességi okra azért hivatkozik, mert az, hogy a még össze nem szokott sertések egymást bántják, oly különleges állati tulajdonság, mely alperesnek mentességet biztosit. Ugyanis nincs bizonyítva, hogy össze nem szokott sertések az átrakásnál együvé helyeztettek, tehát az alperesnek az egymással való összeférhetlenségre, mint az élő állatok szállításával egybekötött különleges veszélyre fektetett védekezése alaptalan. Különben alaptalannak kellene ítélni ezt a védekezést akkor is, ha bizonyítva volna, hogy az átrakásnál az emeletenkint való korábbi elhelyezés rendjének megváltoztatásával a sertések összekevertettek. Mert sem a szakértői véleményben, sem egyébként nincs adat arra, hogy a sertések általában összeférhetlen természetű állatok, hanem a szakértői vélemény azt tartalmazza, hogy az összeférhetlenség csak akkor lép fel, ha egyik csoportból megszokott társak mellől másik csoportba meg nem szokott társak közé helyeztetnek, — miből következik, hogyha az átrakásnál alperes által való összekeverés folytán az összeférhetlenség kitört és bajt okozott, akkor a bajokat nem lehetne a sertések fuvarozásával járó veszélynek, hanem a helytelen átrakásból eredő veszélynek kellene minősíteni, mely az üzl. szab. 77. §. (1.) 5. pontja alá nem esik. Az elsőbiróság által az alperesnek az ü. sz. 77. §. (1.) b) pontja és IV. póthatározmányára alapított mentességi kifogása kérdésében elfoglalt jogi álláspontra nézve alperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a kisérő feladata nem szorítkozik azon teendők végzésére, melyek a szállítások közben rendszerint felmerülnek, hanem köteles az állatokra felügyelni akkor is és főkép akkor, midőn a fuvarozás közben beállt zavarok a felügyeletet különösen szükségessé teszik. Ugyanis a szakértői vélemény szerint az átrakás azért volt a sertésekre káros s azért idézhette elő elhullásukat, mert az átrakáshoz kisebb kocsi használtatott mint a berakáshoz, s mert a sertéseket a hőségben az átrakás kifárasztja s mert a sertések a hőségben az állomáson az átrakás alatt órákig vesztegeltek.