Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteljogr Döntvénytár. lamelv váratlan külső természeti erő vag) háború, vag) lázadás esetében biztosan képes lesz a teljesítésre, éppúgy nem várhatja ezt oh sztrájk esetében, melynek leküzdése a vállalkozó képességét meghaladja. Az a mai gazdasági .szervezel, amel) a sztrájk szempontjából elsősorban figyelembe jön, azon alapul, hogj egyik vállalkozó a másik vállalkozó részére teljesil valamel) munkát s a vállalkozók egész sorozata működik közre addig, amig a termék a fogyasztóhoz kerül. A sztrájk mindenekelőtt a dolog természeténél fogva annak a vállalkozónak okoz kárt, akinek üzemében felmerült. Ha a sztrájk oly körülménynek tekintetik, amely a vállalkozót erőhatalomként mentesiti, akkor az a vállalkozó, akinek üzemében a sztrájk kiütött, csak az őt közvetlenül érő kárt viseli. Ellenben, ha a sztrájk nem tekintetnék erőhatalom jellegű mentesítő oknak, akkor az a vállalkozó, kinek üzemében a sztrájk kiütött, az őt közvetlenül érő kár viselése mellett még azt a kárt is köteles volna megtéríteni, amely azon egyéb vállalkozókra, illetve fogyasztókra hárul, kikkel szemben a vállalkozó az elvállalt kötelezettségeknek a sztrájk folytán nem képes eleget tenni. Ez annyit jelentene, hogy egy nagy gazdasági körben elálló kárt az az egy vállalkozó volna kénytelen viselni, kinek vállalatában a sztrájk kiütött. Megfelelőbb a gazdasági elveknek, ha a kár több vállalkozó, illetve fogyasztó közt oszlik meg, mintha az egész kár azt az egy vállalkozót terheli, kinél a sztrájk kiütött, mert a többek közt megoszló kár egy részét nemcsak az egyén, de az egész gazdasági élet kevésbbé érzi meg, mint a kárnak egyre való hárítását, amely oly esetben, mikor a kár nagy körre terjed ki, még a nagy tőke-erővel rendelkező vállalkozó gazdasági tönkrejutását is okozhatja, megfelelőbb a kár megosztása a méltányosságnak is, mert így a kár fokozatosan ugyanazok közt oszlik meg, akik fokozatosan részesültek volna a munka kellő teljesítésének hasznában és mert a vétkesség nélkül önálló kárnak nagyobb körre való feloszlása magában véve is méltányosabb, mint arra az egyénre való szorítása, akinek üzemében a sztrájk véletlenül kiütött. Ezek szerint a gazdasági viszonyok természete is arra utal, hogy a leküzdhetlen sztrájk, azaz oly sztrájk, amely mértékénél és jellegénél fogva valamely területen, vagyis valamely munkaágban bizonyos időre lehetetlenné teszi a munkádéra nézve, hogy a munka végzésére alkalmazottakat kaphasson, a munka teljesítésére vállalkozó vállalat felelőssége szempontjából erőhatalom jellegű eseménynek tartassék. Nem volna helyes az a felfogás, hogy a sztrájk a vasúti alkalmazottak kötelességszegését jelenti s így a vasutvállalat a sztrájk következményeiért már ezen az alapon felelős.