Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

80 Budapesti kir. ítélőtábla. vétel idejében az aratás már megvolt és egyébként is a szakértői elfogadott vélemény szerint a terménykereskedők előtt az 1913. évi zabtermés nedves volta köztudomású volt. A döntés tehát azon fordul meg, hogy igaz-e a kereseti többször idézett előadás. (1914 okt. 9. G. 555. sz. a.) 66. Nem vezetett sikerre alperesnek abbeli panasza, hogy a felebbezési biróság erkölcstelen ügyletnek bíróság előtti érvényesítéséhez nyújtott volna jogsegélyt. Az irányadó tényállás szerint ugyanis felperes, a ki vívóterem-tulajdonos, az alperest, a ki vívómester, ily minőségben 3 év tartamára szerződtette havi 350, illetve az év 4 hónapján át havi 200 korona fizetés mellett. A vívás oktatásának az oktatómester által követett iskolájánál s az egyéniségével elválaszthatlanul összefüggő módszernél fogva a vívóterem tulajdonosának nyilvánvaló érdeke az, hogy a szerződtetett vívómester a szerződés tartamán belül alkalmaztatását jogos ok nélkül el ne hagyja. Az adott körülmények között tehát a felek által létesített szerződésben a szolgálatadó javára kikötött szerződési bírság a gazdaságilag gyengébb fél kizsákmányolására irányuló czélzattal nem bir s a jó erkölcsökbe sem ütközvén, nincs akadálya, -hogy az biróság előtt érvényesíttessék. De nem alapos a kötbér mérséklésének mellőzése miatt emelt alperesi panasz sem. A felebbezési biróság ugyanis a szerződési birság bírói mérséklésének azért nem találta helyét, mert a felperes felebbezésének alperes által kifejezetten valónak elismert tartalma alapján tényként állapította meg, hogy alperes távozása után ennek helyettesítése havi 500 koronába került s hogy alperes, a ki önállósította magát, a felperes vívótermében oktatott tanítványok közül többeket magával vitt. Ezen tényállás alapján pedig a felebbezési biróság jogszabálysértés nélkül döntött akként, hogy a kikötött 1000 korona kötbér a felperes érdeksérelmével szemben nem túlságosan magas. (1914 szept. 10. G. 580. sz. a.) 67. Az 1874:XV1II. t.-cz. 1. §-a vaspályának az üzemében szenvedett testi sértés következtében s okozott károkért fennálló objectiv felelősségét csak abban az esetben tekinti megszűntnek, -ha a vállalat bizonyítja, hogy a testi sértést elháríthatatlan ese-