Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

7S Budapesti kir. Ítélőtábla. ügy lényegével össze nem függőt mellőzte, mert abból a tényből, hogy G. Á.-né férjével betéti társaságba lépve, később egyéni czég alatt férje üzletvezetése mellett a férje előző üzletével ugyanazonos üzletét a férje előző üzlethelyiségében folytatta, így a férje üzletének a vevőkörét is átvette, az üzletátruházás jogi fogalma megállapítható s ezen nem változtat, hogy G. Á.-né eltűrte, hogy férje üzleti berendezése elárvereztessék. A fentirt tényekből, mint concludens tényekből a kir. törvényszék helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy G. Á.-né átvette férje üzletét s ennélfogva a férje üzleti tartozásáért felelős. (1914 szepU 20. G. 533. sz. a.) 63. A felperes által vitatott megállapodás szerint a kibérelt lakásban az összes hiányokat a felperes tartozott helyreállítani, a minek ellenében az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a bérleti viszonyt meg nem szünteti. A felebbezési bíróság annak megállapítását, vájjon ez a megállapodás létrejött-e vagy sem, a lakbérleti szabályok 2. §-ának a) pontjára való tekintettel, — mert a megállapodás írásba, nem foglaltatott — mellőzte. Ez az álláspont azonban téves, mert abból, hogy a bérleti időtartamra vonatkozó kikötés nem érvényes, nem következik az is, hogy a felperes — az alperes által állítólag tett ígéret folytán tett beruházások ellenértékét — az ígéret megszerzése folytán ne követelhesse, sőt ellenkezőleg ép abból, hogy az alperes ígéreténél teljesítésére birói úton nem kötelezhető, figyelemmel arra, hogy nem a törvényben tiltott, sem pedig a jó erkölcsökbe ütköző dologról nincs szó, ép az következik, hogy az alperes a kilátásba helyezett, de nem teljesített szolgáltatás reményében tett ellenszolgáltatás értékét fizesse meg. Ezek szerint a felperes által vitatott megállapodás való-vagy valótlanságának megállapítása nélkül, az ügy elbírálható nem lévén, a S. E. 204. §-a értelmében kellett határozni. (1914 szept. 1. G. 542. sz. a.) 64. Az irányadó tényállás szerint az alperes a férjének üzleti felszerelését és árúit birói árverésen megvette és azután ugyanabban az üzleti helyiségben az árúkat tovább árusította, később pedig a saját előadása szerint az üzletet tovább eladta. Az al-