Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)
58 Budapesti kir. Ítélőtábla. 40. Kártérítés kocsiösszeütközésből származó kárért. A munkaadó felelőssége alkalmazottja gondatlanságáért. Büntetőbírósági ítélet hatálya polgári perben. (1915 márcz. 17. 1914. G. 1295. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A bűnösségnek a büntető eljárás során történt megállapítása ugyan a kártérítés iránt indított polgári peres eljárásban kötelező kiindulási alapul szolgál és így újból felül nem bírálható, azonban csak abban az esetben, ha a bünlető eljárásban az ott megállapított cselekmény és a polgári kártérítés alapjául szolgáló eredmény között való okozati összefüggés is kimondatott. Minthogy pedig a jelen esetben a rendőri hatóság az alperes kocsisát kizárólag a jobboldalon való előrehajtással elkövetett kihágás miatt Ítélte el, és nem is bocsátkozott annak a kérdésnek bírálatába, hogy ezzel a felperes ingó vagyona megrongáltatott-e, ennek folytán a felebbezési biróság a jelen perbeli kártérítés jogalapjának önálló elbírálásával jogszabályt nem sértett. A megállapított tényekből helyes okfejtéssel jött a felebbezési bíróság arra a jogi következtetésre, hogy a felperes lovának megsérülését az alperes kocsis a reá bizott munkakörben elkövetett jogellenes cselekményével vétkesen okozta, mert: a rendőrhatósági ítélet szerint: alperes kocsisa a jobboldalon való előrehajtással vétkesen járt el, ez a cselekmény tehát már magában hordja a jogellenesség fennforgását, az pedig nemcsak az irányadó tényállásból, de a logicai következtetésből is folyik, hogyha alperes kocsisa jobbfelé előre nem hajt, a kocsi lámpása a felperes lován tényleg ejtett sérülést nem okozott volna. Perdöntő kérdés tehát csak az, hogy alperes az alkalmazottja által a reá bizott munkakörben felperesnek jogellenes cselekménynyel vétkesen okozott kárért felelős e és a kir. Ítélőtábla úgy találta, hogy ebben a kérdésben a felebbezési bíróság anyagi jogszabály megsértésével döntött. A felebbezési bíróság a maga ítéletében elfogadta a 2. alattit, és így a kir. Ítélőtáblának is tényül kellett elfogadnia, hogy alperes alkalmazottjának a baleset idejében hajtási igazolványa volt, az pedig kétségtelen, hogy