Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. ítélőtábla. 59 a kart közvetlenül okozó jármű állati erővel hajtatott és a felek közt szerződési viszony fenn nem állt, míg viszont az fel sem vettetett, hogy alperest a felügyelet körül terhelné mulasztás, vagy hogy maga felperes a kárt okozó cselekménybe egyébként bármi módon is befolyt volna. A szerződésenkívüli kártérítés tekintetében az általános és alapvető szabály az, hogy mindenki csakis a saját szándékosság;! vagy gondatlansága miatt felelős. Mérlegelendő tehát az, hogy ez alól az általános jogszabály alól kivételt mennyiben állapít meg törvény, vagy törvényerejű jogszabály. Az 1874: XVIII. t.-cz. kivételt csak a vasutakra s itt is csak az élet- vagy testi épségben okozott károkra nézve construáL Állandó birói gyakorlat, mely tehát törvényerejű jogszokásnak tekinthető, ezt a felelősséget egyrészről csak az ú. n. veszélyes üzemekre, másrészről a vagyontárgyakon okozott károkra terjesztette ki, de természetesen csak a vasutakra és veszélyes üzemekre nézve. A munkaadónak az ú. n. culpa in eligendo-n és a felügyelet elmulasztásán alapuló felelőssége az általános jogszabályon alapul, mert itt a munkaadónak a kiválasztás vagy a felügyelet körül tanúsított vétkessége a kártérítés jogalapja. Némileg ellentétes álláspontot látszik elfoglalni a Polgári törvénykönyv tervezete. Az itt lefektetett jogszabályok azonban — feltéve, hogy nem is ellenkeznek a jogérvényes irott joggal — csak akkor alkalmazhatók, ha vagy a ratio juris, a helyes és feltétlen jogszerűség és okszerűség erejével hatnak, vagy ha az állandó birói gyakorlatot tükrözik vissza. A tervezet 1470. §-a azonban a szerződésen kívüli kártérítésnél a munkaadó felelősségét csak a culpa in eligendo vagy a felügyelet elmulasztásának esetére korlátozza, ha a kárt az alkalmazott jogellenes cseleménynyel vétkesen okozta. E szembeállításból tehát az látszik kitűnni, hogy mivel a különbség csakis az alkalmazott vétkességén fordul meg, vétkesség alatt az alkalmazott károkozási szándékossága, vagy legalább is oly mulasztása értendő, a melyet a büntetőjog a culpa dolo determinata fogalma alá soroz. Minthogy pedig így a jelen esetben, hol ily szándékosság vagy culpa nem is vitattatott, a tervezetre való hivatkozás kétségtelenül megnyugtatónak egyedül a ratio juris alapján nem található, a kir. Ítélőtáblának nem maradt más hátra, mint a birói joggyakorlat szorgos vizsgálata Maga ez a kir. Ítélőtábla pedig állandóan és következetesen