Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. ítélőtábla. 51 hogy N-nak a megállapodásban megjelölt két rendbeli adósságát 30 ezer korona összegben átvette. 8 ezer koronát kifizetett, az ezek után fennmaradó 22 ezer koronát pedig az alperes az l en fennálló személyjogú gyógyszertáriinak értékesítése után volt köteles fizetni, addig pedig évi 5500 korona haszonbért fizet N. javára a k—i mezőgazdasági takarékpénztár pénztárába, viszont N. megengedte, hogy a gyógyszertár személyes üzleti jogosítványa azonnal az alperes nevére írassék. Ez a megállapodás teljes adásvételt foglal magában és minthogy annak alapján az alperes a gyógyszertárat birtokába vette, az adás-vétel foganatba is ment. Minthogy pedig a gyógyszertár átruházása az 1908 : LVII. t.-cz. alkalmazhatósága szempontjából szintén kereskedelmi ügylet átruházásának tekintendő, az alperes felelőssége az idézett t.-ez. szempontjából bírálandó el. Hogy a 22 ezer korona hátralékos vételár lefizetéséig az alperes évi 5500 koronát és pedig a 2. • . alatti okirat szerint haszonbér czimén volt köteles fizetni, ez az ügyletet az adásvétel jellegétől nem fosztja meg, aminthogy a szerződés a jogosítványnak az alperes nevére való átírását arra tekintet nélkül azonnal megengedte. Ezek szerint az alperes a gyógyszertárt a 2. 7. alatt csatolt okiratban foglalt szerződés alapján vevőként vette birtokába, miért is a kereskedelmi üzletet szerződés útján átvevő félre háruló jogkövetkezményeket viselni tartozik. Ez a felelősség az üzlet tényleges átvételével beállott és azt nem szünteti meg, hogy utóbb a szerződő felek a jogosítvány átíratására vonatkozó kérelmüket a közigazgatási hatóságnál visszavonták (4. • .) és hogy a szerződést az alperes keresete folytán a bíróság utóbb hatálytalanította (3. • .). Nem szünteti meg az alperes esetleges felelősségét az 1. •/. alatt csatolt felperesi levél sem. Ebben a levélben a felperes ugyanis azt írja, hogy N. odautasította a felperest, hogy a követelését az alperesen követelje, de ő abba bele nem ment és levelének az a czélja, hogy az alperessel üzleti összeköttetésbe léphessen. Ebben a kijelentésben nincs joglemondás, mert az idézett nyilatkozat nem zárja ki, hogy felperes a követelését utóbb az alperessel szemben mégis érvényesíti majd. Minthogy a felebbezési bíróság az ügyet eltérő jogi álláspontjánál fogva az előbb kifejtettek értelmében nem tárgyalta és így az ügy érdemben végleges döntésre nem alkalmas, a S. E. T. 204. §-a értelmében kellett határozni. 4*