Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 23 annak általában elfogadott értelmét kell elfogadni, a mely szerint az üzlet nemcsak az áruraktárból és felszerelésből áll, hanem magában foglal egyéb oly érdekkört (üzleti összeköttetés, vevőkör stb.), a mely gyakran az árnraktárnál és felszerelésnél is értékesebb, úgy, hogy áruraktár és felszerelés nélkül magában is az üzlet lényege lehet. Mihelyt valaki szerződés útján a lehetőségét megszerzi annak, hogy valamely kereskedelmi üzletet, mint ily vagyon összességet, a maga lényegében tovább folytathat, akkor már az előbb idézett törvény értelmében elbírálandó üzletátruházásáról van szó. A fennforgó esetben azonban ily üzletátruházás nem történt. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a másodrendű alperes az elsőrendű alperessel szemben fennálló követelésének kiegyenlítésére az elsőrendű alperesek még meglévő egész áruraktárát annak üzletéből elvitette. (M. H. valónak elfogadott tanú vallomása szerint az üzlet legnagyobb része már ki volt árusítva akkor, a mikor a másodrendű alperes alkalmazottai a karácsonyfadísz, néhány lámpa és az üzleti berendezés kivételével az egész áruraktárt elvitték.) Ennek a még meglévő áruraktárnak ily körülmények közt való elvitelét nem lehet üzletátvételnek, hanem csupán az üzlethez tartozó egyes vagyontárg}7ak megszerzésének tekinteni és ha az elsőrendű alperes többi hitelezője a másodrendű alperesnek ezt az eljárását esetleg egyéb alapon megtámadhatja is, a másodrendű alperes felelősségét az 1908 : LVII. t.-cz. alapján megállapítani nem lehet. De nem következik üzletátruházás még az 50 korona értékű követelés megszerzéséből sem, mert még ez sem adta meg a másodrendű alperesnek azt a lehetőséget, hogy az elsőrendű alperes üzletét folytathassa, hanem azt szintén csak külön vagyonérték megszerzésének kell tekinteni. 17 Kártérítés a vendéglős részéről a pinczérjével kötött ügylet alapján. (1915 febr. 19. 1914 G. 1156 4. sz. a.) A kir. ítélőtábla: Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperes vendéglőjében a pinczéreknél (U. és F.) az iránt