Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

70 Budapesti kir. ítélőtábla. négy hét. Ez a jogi álláspont azonban elfogadható alappal nem bir. Az ügyvédjelölt ugyanis, miként ezt a kir. Ítélőtábla 1909. G. 379/3. és G. 414'4. számú előző határozataiban is kifejezésre juttatta, elsősorban azért keres és nyer alkalmazást, hogy az ügyvédi oklevél elnyeréséhez szükséges ismereteket és gyakorlatot megszerezze; alkalmaztatása tehát czéljánál fogva előkészítő természetű és az állandóság jellegével nem bir. Úgyde a felperest, a ki mint okleveles ügyvéd, 250 korona havi díjazás mellett szerződött, szolgálatbalépésénél nyilván nem a fentebb említett szempontok, hanem a létfentartáshoz szükséges anyagi eszközök megszerzése, megélhetésének biztosítása és ezzel egy tartósabb jellegű szolgálati jogviszony létesítése vezették, a miből következik, hogy a szolgálati jogviszonyainak megítélése s ezzel felmondási idejének meghatározása szempontjából az ügyvédjelöltekkel egy tekintet alá nem eshetik. Nem változtathat ezen az állásponton az alperesek által felhozott s a felebbezési bíróság által megállapított ama körülmény sem, hogy a felperes kifejezetten nem mint irodavezető, hanem ügyvédjelölti teendők végzésére nyert alkalmazást; mert az alperesek tudomással birtak arról, hogy a felperes már mint gyakorlóügyvéd lépett szolgálatukba, ezzel pedig egyrészt tudták azt is, hogy mint ilyen, magasabb képesítéssel biró alkalmazott, szélesebb ismeretkörrel és nagyobb gyakorlattal állott az alperesek rendelkezésére; de másrészt tudniok kellett azt is, hogy a felperes midőn magasabb képzettsége birtokában szellemi munkaerejét megfelelő ellenszolgáltatás mellett lekötötte, alkalmaztatásával létfentartásának tartósabb időre való biztosítását s ezzel egy állandóság jellegével biró jogviszony létesítését czélozta. Az a körülmény tehát, hogy a felperesnek munkaköre csupán az ügyvédjelöltek teendőire szorítkozott, a felmondási idő meghatározásának szempontjából súlylyal nem bírhatott. A fentebb kifejtettekre tekintettel pedig kétségtelen, hogy a felperest a felebbezési bíróság által négy hétben meghatározott időnél hosszabb tartamú felmondási idő illeti meg. Ennek meghatározásánál a királyi Ítélőtábla a fentebb kifejtett szempontok mellett nem hagyhatta figyelmen kívül a törvényhozónak másnemű szolgálati jogviszonylatok szabályozására nézve fennálló tételes törvényekben megnyilatkozó akaratát sem. így az 1884 : XVII. t.-cz. 92. § a a kereskedősegéd felmondási idejét 6 hétben, a fontosabb teendőkkel