Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. %9 személyekkel együttesen fizetési kötelezettsége csak subsidiarius s igy felperes a pénzbüntetés levonásával csak a saját kötelezettségének tett eleget s nem alperes helyett teljesített fizetést. Oly körülményt pedig fel sem hozott, melynek alapján a fizetett öszszeg megtérítését kártérítésül követelhetné alperestől. Ugyanígy határozott a kir. ítélőtábla 1914 febr. 4. 1913. G. 1203. sz. a. 20. Kártérítés az árúnak szállítási késedelein miatt megromlása esetében. (1913 nov. 18. G. 884. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla nem fogadja el a felebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy a szavatos vasút a 4/. alatti hirdetménynyel az esetleges késedelmekkel szemben kimerítette a rendkívüli forgalmi viszonyokon alapuló védekezését és hogy e miatt a rendkívüli forgalmi viszonyokat nem hozhatja fel önállóan újból oly oknak, a mely a késedelemből származó felelősség megszüntetésére jogos alapul szolgálhatna. A kir. törvényszéknek meg nem támadott döntése szerint ugyanis a hirdetményben meghatározott négy napi rendkívüli időleges póthatáridő kellő közzététel hiányában nem volt érvényesíthető és így a hirdetmény ennek a pernek elbírálásánál figyelembe sem jön, nem eshetnék el tehát a szavatos attól a jogától, hogy a hirdetmény kibocsátásának alapjául szolgált tényeket most már a hirdetménytől függetlenül használhassa a védekezésére. A szavatos felülvizsgálati kérelmének azonban még sem lehetett helyet adni. Az irányadó tényállás szerint ugyanis (3v. alatti okirat) az árú Zsolnára 1907. évi augusztus hó 29-én érkezett meg, ott kezeltetett és kezelés után 1907. évi szeptember hó 1-én az alperes államvasút a kocsit javítás végett visszautasította a szavatoshoz. Már magában az, hogy javításra szoruló kocsi tovább kezeltetett és ez a visszautasításra, tehát további kezelésre és így késedelemre adott okot, gondatlanságra mutat, a melyet azonban a rendkívüli forgalmi viszonyok esetleg enyhíthetnek. De nem enyhítheti még a szavatos előkészítő iratában körülírt helyzet sem a gondatlanságnak azt a mértékét, a mely abban nyilvánul, hogy a visszautasítás után, tehát amúgy is késedéi-