Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. 3 zett volna be, ha a vasút megtett volna minden elővigyázat! intézkedést. De különben is jogszabály megsértésével jutott a felebbezési bíróság arra az eredményre, hogy a vasút mulasztása is hozzájárult a kár előidézéséhez. Ugyanis az a nem vitás tény, hogy a rakodóhely bejárata nyitva volt s a fogat azon át jutott a pályatestre, magában véve nem szolgálhat a vasút mulasztásának megállapítására, mert csak az átjáró helyeken szükséges a vágányokat a balesetek elkerülése végett a vonatok érkezése előtt a közönség elől elzárni, holott a rakodóhelyeken, a hol a személyek és járművek rendszerint nincsenek veszélynek kitéve, ily elővigyázati intézkedés fölösleges és az által sincs indokolva, hogy őrizetlenül hagyott állatok a rakodóhely bejáratán át a pályatestre juthatnak, mert ez az eshetőség nyilt pályán és bárhol előfordulhat, még inkább mint a bekerített rakodóhelyen, a hova az őrizetlen állatok csak a bejáraton át juthatnak. Megállapította ugyan a felebbezési bíróság, hogy W. Gy. állomásfőnök a kocsi zörgését hallotta s abból a sötétségben is felismerhette, hogy egy gyorsan haladó fogat a pályaudvarra befordult. De W. Gy. tanú vallomása alapján azt is valónak fogadta el, hogy a tanú mint állomásfőnök tett bizonyos intézkedéseket a kár elhárítására. Hogy pedig a vasútnak módjában állt volna a kár elhárítására alkalmas messzebbmenő intézkedéseket is tenni, annak bizonyítása az alperest terheli, mert a fogat az ő gondatlansága folytán jutván a pályatestre, ő tartozik oly tényeket igazolni, melyek a felelősség megosztására vezethetnek, s a köteles gondosság mértékének megítélésénél az a szempont sem hagyható figyelmen kívül, hogy oly intézkedéseket, melyek a kár nagyságával arányban nem állnak és a forgalom megzavarását idézték volna elő, nem tartozott a vasút foganatba venni. 3. Nyugdíjintézetbe befizetés visszatérítésének kérdése a szolgálatból kilépés esetében. Nyugdíjintézett alapszabályok kötelező ereje. (1913 szept. 9. G. 327. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A megtámadott Ítélet indokai szerint a felperes nem tette vitássá, hogy már az első kinevezési okmá1*