Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

4 Budapesti kir. ítélőtábla. nyában bentfoglaltatott az a kikötés, hogy felperes aláveti magát az alperes szabályzatainak. Azt a panaszt, hogy felperes ily beismerő nyilatkozatot nem tett, az iratok nem igazolják, tehát az Ítélet tartalmával ellenkező íelülvizsgálati előadása a S. E. T. 197. §-a értelmében figyelembe nem jöhet. Minthogy felperes az állás elfoglalásával a szolgálati szerződés említett feltételeit is elfogadta, a nyugdíjintézet alapszabályai is a szerződés kiegészítő részévé váltak, arról pedig nem lehet szó, hogy felperes kényszerhelyzetben fogadta el a szerződés terhes feltételeit, mert szabad elhatározásától függött a kinevezést a mondott feltételek mellett elfogadni, vagy visszautasítani s minthogy azt elfogadta és állásának előnyeit élvezte, nem támadhatja meg jogosan a szerződés egyes feltételeit csak azért, mert azok utóbb kilépése folytán reá nézve terhesekké váltak. Az a támadás pedig, hogy a 2 '. alatt csatolt alapszabályok 13. czikk 4. pontjának rendelkezése ellenkeznék az erkölcsi elvekkel, a megtámadott Ítélet vonatkozó indokaiban czáfolatát találja. Az alapszabályok idézett rendelkezésének mint szerződési feltételnek érvényességéhez tehát kétség nem férhel, az 19 07 : L. t.-cz. alapján kibocsátott 61,970/1907. számú kereskedelmi miniszteri rendelet hatályba lépése óta pedig ennek a rendeletnek 32. §-a ruházza fel a kérdéses alapszabályokat kötelező erővel. Jogtalan gazdagodás czímén sem lehet a nyugdíjalapra levont összegeket felperesnek megítélni, mert felperes nem jogalap nélkül, hanem szerződés illetőleg tételes jogszabály alapján veszti el befizetéseit, s a nyugdíjalapnak az alapszabályok 13. §-a értelmében visszatartott összegekkel való gyarapodása azért sem tekinthető jogtalan vagyoni előnynek, mert a nyugdíjalap viszont viseli azt a koczkázatot, hogy egyes tagoknál a nyugdíjazás feltételei még oly időben beállhatnak, a mikor az illető tag befizetései a végellátás értékét megközelítőleg sem íedezik, tehát mindenik szerződő félnek számolnia kell azzal az eséllyel, hogy az alapszabályok rendelkezései az egyes tagokra nézve előnyösek, vagy terhesek lehetnek, a szerint, hogy az illető tag nyugdíjazása hosszabb, vagy rövidebb idő után következik e be, vagy esetleg egyes tagok el is veszthetik a végellátáshoz való igényüket. A befizetett összegek tehát nem tekinthetők takarékbetétnek, hanem mindaddig, míg az illető tagra nézve a nyugdíjazás feltételei be nem állnak, a koczkázat ellenértékéül jelentkeznek.