Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

562 Kolozsvári kir. ítélőtábla. kifogást nem tett, sőt az árúnak a vasúti állomáshoz leendő szállításában állapodtak meg a felek. Arra nézve pedig nincsen ténymegállapítás, hogy a Tekébenmegtekintett árú ne lett volna azonos a szeretfalvi vasúti állomáshoz szállított árúval és e ténymegállapítás hiánya miatt a felperes felülvizsgálati kérelemmel nem élt. Minthogy pedig a K. T. a 346., 347. §-okban azt az időpontot jelzi, mikor a vevő abba a helyzetbe jut, hogy az árú felett ténylegesen rendelkezhetik és az idézett §-okban megszabott jogfenntartó lépéseket megteheti, a vevő felperes a vételár fizetésének ellenében történt tényleges átvétel után abba a tényleges helyzetbe jutott volna, hogy az árút megvizsgálhassa s a mennyiben az nem lett volna azonos a Tekében már előzően megtekintett és nem kifogásolt árúval, netáni kifogásait megtehette volna. Ezek szerint tehát kétségtelen, hogy a felperes vevő a K. T. 345. §-ában előírt átvételi kötelezettségének, mely alatt úgy jogi, (az árú elfogadása) mint a tényleges átvétel értendő, nem tett eleget, következően a szerződéstől való elállás mellett az előbbi állapot helyreállításaként nem követelheti vissza az adott előleget, mert az árú átadásával az eladó nem késett, (K. T. 353. §.) és mert az alább kifejtettek szerint az alperesi viszontkereset alapos. II. Az alperesi viszontkeresetre vonatkozóan az van megállapítva, hogy a szóban forgó tojásárúnak piaczi ára van. Azt helyesen mondja a felebbezési bíróság, hogy az eldöntendő kérdést illetően a piaczi ár egy jelentőséggel bir a tőzsdei árral, mert bár a K. T. a 347. §-ban csak tőzsdei árról tesz említést, de a törvény előmunkálataiból (1. értek, jegyzőkönyv 309. lap) kitűnik, hogy csak tévedésből maradt itt el a piaczi árnak felemlítése s így piaczi ár esetében is van helye szabad kézbőli eladásnak. A panaszolt anyagi jogszabálysértés azonban mégis fennforog, mert a K. T. 351. §-a kiemeli azokat a jogokat, melyek az eladót megilletik akkor, a mikor a vevő bármely okból a tényleges átvétellel késedelmeskedik, a mi a jelen esetben a fentiek szerint fennforog. E szakasz rendelkezése szerint az eladónak jogában áll: 1az árút a vevő veszélyére és költségén valamely közraktárba vagy egy magánszemélynél letenni; 2. vagy a 347. §. értelmében eladni. A törvénynek az a további rendelkezése, hogy a késedelemből eredő kár megtérítése is követelhető, úgy a letételre, mint az