Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 5G1 nevezeti megbízottja 1910 deczember hó 4 én járt abból az alkalomból Tekében az alperesnél. Meg nem támadás folytán az is irányadó tényt képez, hogy a felperes az időközben beállott árhanyatlás folytán a vételügylet foganatba menetelétől szabadulni akart s hogy a felperes a megvásárolt 50 láda tojás helyett hajlandó volt a szeretfalvi vasútállomáson Í J láda tojást átvenni s ennek folytán a felperes a mennyiségi kifogást a felebbezési eljárásban nem is érvényesítette. Az ítélet indokolása szerint a peres felek egyező kijelentése szerint a tojásárú Szeretfalván a vasúti állomáson volt az alperes eladó által átadandó s a vevő felperestől átveendő s a vételár ugyanakkor fizetendő. Nem alapos tehát a felperesnek a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt ügyállásból kitűnő az az érvelése, hogy R. I. felperesi megbízott két láda tojást megvizsgálván, azt nem találta frissnek és ennélfogva rendelkezésére bocsáthatta az árút, mert a felebbezési biróság irányadó tényként megállapította, hogy az alperes eladó állal szállított és a felperestől rendelkezésre bocsátott 41 láda tojás a «friss tojás» jelzésű árúnak megfelelt. Igaz ugyan, hogy ez a tény az 1910. évi deczember hó 11-én foganatosított bírói szemle eredményében van megállapítva, de a fenti megállapításból az is következik, hogy a birói szemle tárgya azonos volt a felperes állal megvizsgált és át nem vett árúval. Az a körülmény pedig, hogy a felperes vevő a többi ládát is meg akarta vizsgálni, a tényleges átvétel előtt, de azt az alperes eladó a vételár lefizetése előtt nem engedte, azért nem birhat befolyással, mert az előbb kiemeltek szerint a fennforgó esetben a teljesítésnek mindkét fél részéről egyfolytában kellett megtörténni (Zug vom Zug), következően mindegyik fél a saját teljesítését visszatarthatja, míg á másik nem teljesít. Ha tehát a vevő felperes a vételárat nem fizette, az eladó alperes sem volt köteles az átadásra. E szerint a tényleges átadás nem az eladó alperes hibájából maradt el, hanem azért, mert a vevő felperes daczára annak, hogy az előbb felbontott két ládában levő tojásmennyiség is megfelelő volt, a ténymegállapítás szerint a szándékolt átadás előtt a vételárat ki nem fizette, hanem azt kívánta, hogy előbb a többi láda tartalmát is megvizsgálják, a mihez a tényleges átvétel előtt már nem volt joga, mert a megállapítás szerint az árút előzően már Tekében megtekintette s az ellen akkor minőségi Térfi : ítélőtáblai határozatok. XVII. ?,C>