Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)
Kolozsvári kir. ítélőtábla. 555kötelezve és nincsen törvényes rendelkezés arra, hogy ez a kötelezettség a férj vagyontalansága okából az apósra szállna át. Eltekintve tehát attól a meg nem támadott ténymegállapítástól, mikép nincs kimutatva, hogy a felperesnő keresetképtelen lenne, a fenti jogszabályokra való utalás figyelembe nem jöhetett. Ennek folytán tárgytalanná vált az eljárási jogszabálysértésre alapított az a panasz, hogy a felperesnek eskü alatti kihallgatása mellőztetett arra a tényre vonatkozóan, hogy a férj szülőinek durva bánásmódja miatt volt kénytelen a felperes a közös lakásból távozni, mert ez a körülmény csak a férj tartási kötelezettségére birhat befolyással. A férj pedig már jogerősen van tartásra kötelezve. A felebbezési bíróság helyesen utasította el a keresetet a másodrendű alperessel szemben a gyermek tartására vonatkozó igény tekintetében is, mert az 1877 : XX. t.-cz. 11. §-a értelmében a nagyszülők a vagyontalan kiskorúakat csak akkor tartoznak eltartani s neveltetni, ha a szülők tartásra képtelenek, a mi azonban megállapítva nincsen, mert a vagyontalanság nem egyjelentőségű a keresetképtelenséggel. 685. Kártérítésre kötelez ÍI más területre átment, nyulat űző vadászebnek a lelövése, mert az ilyen vadászkutya nem tekinthető törvény szerint elpusztítható kóbor ebnek. (1912 okt. 30. G. 307. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Minthogy a felebbezési bíróságnak e helyen nem is panaszolt megállapítása szerint peres felek között nem vitás tényt képezett az, hogy az irányadó tényállás szerint alperes akkor lőtte le felperes kutyáját, a mikor a vadászatra •jogosított felperes társaival négy darab kapójával nyúlra vadászott és a mikor a négy darab kutya a nyúl üldözése közben az azon időben alperes kizárólagos őrizetére bízott szomszédos K. K. tulajdonát képező szásznyiresi erdőbe ment és mert a felülvizsgálati tárgyaláson erre vonatkozólag felhozott iratellenességi panasz a S. E. 198 §-a értelmében már figyelembe vehető nem volt; figyelemmel az 1883 : XX. t.-cz. 14. és 17. §. egybevetett