Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

550 Kolozsvári kir. ítélőtábla. megtörtént letételről a vevő különbeni kártérítési kötelezettség mellett értesitendő. Igaz ugyan, hogy a letétel érvényét az értesítés elmulasztása nem érinti, de a kereskedelmi forgalom biztonsága s az ügyletek lebonyolítása körül a kereskedelmi forgalomban mindenik féltől elvárható jóhiszemű magatartás megköveteli, hogy túlsók ideig egyik fél se hagyja bizonytalanságban a másikat az iránt, hogy a törvény alapján őt illethető jogok melyikét választja, hanem a körülményekhez képest a lehetőség szerint mindig indokolatlan késedelem nélkül közölje ellenfelével, a ki esetleg mulasztását jóváteheti. Ha tehát az alperes nem értesítette a felperesek valamelyikét arról, hogy az át nem vett árúkat saját raktárában elhelyezte, ezt csak az előző felebbezési bírósági ítélet feloldása után tartott tárgyaláson, tehát a teljesítési időtől számított 2Vs év múlva adta elő s így jutott a felperesek tudomására, ebből joggal következtethettek a felperesek arra, hogy az alperes az árúkat visszavitetvén, megtartotta magának, vagy a miként a felperesek vitatják, az árúkat másnak eladta, mert az a körülmény, hogy az előző perben már az 1909 deczember 24-én megtartott tárgyalás alkalmával az alperes kijelentette, hogy kész a teljesítésre, nem foglalja magában a 351. §-ban előírt letételről való értesítést és bár e törvényszakasz értelmében alperes a késedelemből származó kárát i« követelhette volna, a jogával nem élt: az alperesnek fentebb kiemelt magatartásából, hosszasabb hallgatásából jogilag azt a következtetést kell levonni, hogy a szerződésnek felperesek szerint általuk történt megszüntetéséhez az alperes is hozzájárult. A hallgatólagos akaratnak ekként tőrtént megállapítását nem akadályozhatta az a körülmény, hogy az eladó a K. T. 351. igában írt jogokat gyakorolhatja csak, de a vételtől el nem állhatott volna. A legutóbb tartott felebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint az alperes arra tekintetlel, hogy a felperesek esetleg elfogadnák a teljesítést is, beszámítási kifogást terjesztett elő a raktározási költségekre vonatkozóan, a melyeket 350 K ban számított fel, de a jegyzőkönyv tartalmából kétségtelen, hogy ez a kifogás arra az esetre van előterjesztve, ha az alperes a kukoricza átadására köteleztetnék. Minthogy azonban a fentiek szerint a kereseti kérelem az eredeti alakjában van fenntartva: ez a beszámítási kifogás alapjában tárgytalan.