Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

548 Kolozsvári kir. ítélőtábla. jogsérelemmel nem lehet. Az alperesnek az az érvelése tehát, melyet az Optkv. 892. §-ának rendelkezésére utalással felhozott, helyt nem álló. A keresetváltoztatás fennforgását tárgyazó alperesi panasz sem alapos, mert felperesek a felebbezési eljárásban kijelentették ugyan, hogyha az alperes az elvállalt kukoricza szállítására kész és azt tudja teljesíteni, hajlandók a szállítást elfogadni, de kijelentették azt is, hogy az utólagos teljesítést csak egyezség reményében lettek volna hajlandók elfogadni s ragaszkodnak kereseti kérelmükhöz. Az a panasz sem alapos, hogy az elsőrendű felperes által az ügyletkötés alkalmával adott 1000 K foglaló lenne, mert az okiratban erre vonatkozóan az a kitétel foglaltatik: «mely üzletért 1000 K-át átvettem, a hátralékot átvételnél*. Az okirat hátlapján, mely az engedményt foglalja magában, az átruházó elsőrendű alperes ugyanazt a kifejezést használja, hogy a felpénz «Angabe» visszaadását elismeri, de eltekintve attól, hogy ez a kifejezés az engedményessel szemben van használva az engedményező által, a használt kifejezés nem feltétlenül irányadó s az a vita, hogy a szerződés megkötésével egyidejűen történt szolgáltatás foglaló-e vagy vételár-előleg, csak esetrőlesetre, a felek intentiója alapján és különösen arra való tekintettel dönthető el, hogy a szolgáltatás a szerződés megkötése jeléül történt-e. A felebbezési bíróság helyesen fejtette ki, hogy miután a szállítandó árúk vételárát képező 1380 koronából a vevő az ügylet megkötése alkalmából 1000 koronát fizetett és a ((hátralék)) az átvétel alkalmából volt fizetendő, a feleknek az okiratból kivehető akarata nyilván az volt, hogy az adott összeget vételárelőlegnek és a később fizetendő összeget a vételár hátralékának tekintették, mert egymagában az a tény, hogy a vételügylet megkötése alkalmával nagyobb értékű szolgáltatást ad az egyik fél, már kérdésessé teszi azt, hogy kizáróan a szerződés megkötésének külső jelzése gyanánt mint foglaló adatott-e, avagy esetleg a szerződésszerű szolgáltatás részleteként tekintessék az adott érték, kivált, ha olynemű volt, a melyből a szolgáltatásnak állnia kell. Nem lehetett tehát figyelembe venni azt az alperesi érvelést, hogy az alperes az ügyletből eredő jelentősebb hasznát akarván biztosítani az általa nem ismert elsőrendű felperessel