Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

546 Kolozsvári kir. ítélőtábla. lett írva. Az sem vitás, hogy a felperes hitelezőnek a gyermektartás fejében megítélt követelése kielégítésére más alap nincsen, mint a mi a megtámadott átruházás tárgyát képezte. A kir. Ítélőtáblának előbb hozott végzésében kiemeltek szerint eldöntendő kérdésnek lett kimondva az, hogy az átruházott ingatlan vagyont jelzálogilag biztosított oly követelések terhelték-e a vétel idejében, a melyek az átruházott vagyonértéket meghaladták, mert a másodrendű alperes azt vitatta volt, hogy az átruházott ingatlanok oly mértékben voltak terhelve, hogy azok valójában a felperesi követelés kielégítése alapjául nem szolgálhattak volna s így egyúttal az is vitatottnak volt tekintendő, hogy ily esetben a hitelező megkárosításáról lehet-e szó ? A S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényt képez, hogy a másodrendű alperes 1000 K-át érő ingatlanai összesen 337 K erejéig voltak a szerződéskötés idejében jelzálogilag terhelve. Az pedig kétségtelen, hogy a felperes hitelező követelése az átruházó ellen az átruházás idejében már fennállott és a fentiek szerint most már megállapítható, hogy az átruházás által a felperes elől oly vagyon lett elvonva, mely az ő követelésének kielégítésére valóban alapul szolgálhatott volna, tehát a felperes megkárosítása kétségtelenül fennforog. A kir. Ítélőtábla előbb hozott végzésében már kimondotta azt, hogy visszterhesség esetében is megtámadható a szóbanforgó jogügylet, ha azt, mint jelen esetben, közeli rokonok kötötték, a mennyiben a szerződés által a hitelező meg van károsítva; ha csak nem bizonyítja a közeli rokon (testvér), hogy az adósnak a hitelező megkárosítására irányuló szándékáról mitsem tudott, mert a fennforgó esetben a kijátszási szándékot és az erről való tudomást vélelmezni kell. A felebbezési bíróság Ítéletéből pedig irányadóan megállapított tényként az tűnik ki, hogy mind a két alperesnek a szerződés megkötésénél az volt a szándéka, hogy felperes gyermektartási követelése elől a kielégítési alapot elvonják. A kijátszási szándék lényege pedig a kielégítési alap tudatos elvonásában rejlik. Ezek után tárgytalan a másodrendű alperes többi panasza és a fent kifejtettekre tekintettel, helyesen van kötelezve a másodrendű alperes annak tűrésére, hogy a reá telekkönyvileg átruházott ingatlanok jutalékaiból való kielégítést tűrje, mert a felperes hitelezőt oly helyzetbe kellett hozni, mintha