Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

542 Kolozsvári kir. ítélőtábla. sítása szerint az úrbéri elkülönítési perben az úrbéresek részére kiosztott és a névjegyzék értelmében kitüntetett módon egyénileg felosztott legelőilletmény a telekkönyvi átalakítás folytán a nyárszói 124. sz. telekkönyvbe vétetett fel s így kétségtelen, hogy ez a legelőilletmény nem azonos a per tárgya legelőilletményekkel. Ennek folytán, miután az úrbéri elkülönítési pernek s az annak alapján keresztül vitt telekkönyvi átalakításnak az adatai nem vonatkoznak egyáltalán a per tárgya ingatlanokra, a felebbezési bíróságnak említett téves megállapításai nem jöhetnek figyelembe a nyárszói 61., 111. és 112. számú telekkönyvek hiteles adataival s az ez által feltüntetett jogállapottal szemben. Ezen telekkönyvek alapján e helyen is megállapítható iratszerű tényállás szerint pedig — a melynek helyességét különben alperes maga válasziratában beismeri — a per tárgya ingatlanok már a helyszíneléskor a nyárszói 61. számú telekkönyvben mint önálló vagyon egyénileg kitüntetett jogosítottak, mint határozatlan arányban közös birtokosok javára volt felvéve. Ennek következtében alapos felpereseknek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, a midőn az 1871 : Lili. t.-cz. 56. §-ára utalva kimondotta, hogy az 1877. évi május 11-én megtartott birói árverés a per tárgya ingatlanokra is, mint az elárverezett belsőségnek akkor még tartozékát képező legelőilletményre is kiterjedt s hogy ennek folytán a felperesi jogelőd tulajdonjoga a per tárgya ingatlanokra ezen árverés folytán megszűnt. Alapos ez a panasz azért, mert az 1871 : LIII. t.-cz. 56. §-a szerint az úrbéri telkek után járó legelőilletmények csak addig az időpontig tekinthetők a belsőség tartozékának s ennek folytán a belsőségnek, mint fődolognak, sorsát csak addig osztják, míg a legelőilletmények külön kitüntetve nincsenek; továbbá, mert a megállapított és így meg nem támadott tényállás szerint az árverés csak a nyárszói 29. sz. telekjegyzőkönyvben A I. 1—3. rdsz. alatti (és nem a per tárgya) ingatlanokra is rendeltetvén el és foganatosíttatván, miután az árverés foganatosítása idejében a per tárgya ingatlanok a 61., illetve 111. és 112. sz. telekkönyvekben már külön kitüntetve voltak, ezek a 29. sz. telekkönyvben felvett, elárverezett belsőség tartozékainak tekinthetők nem lévén, azokra a szóban forgó árverés hatálya ki nem terjedt s azok a 29. számú telekkönyvbe felvett ingatlanokkal együtt elárverezetteknek nem tekinthetők.