Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Kassai kir. ítélőtábla. törvény 11. §-ának esetére is kiterjesztette, kimondván, hogy a tartási kötelezettség, illetve erre nézve a szülők és nagyszülői; fokozatos felelősségének megállapítása bírói útra tartozik akkor, ha az érdekeltek közt maga a tartási kötelezettség vitás. Minthogy pedig a megszerzett gyámhatósági iratokból kitűnik, mikép a felperes a kisk. B. J -ra és Gy.-re nézve tartási kötelezettségét négyrendbeli felebbezésében kezdettől fogva megtagadta s ezért a tartási kötelezettség megállapítása a gyámhatóság hatáskörébe nem tartozott. Minthogy ennek folytán a gyámhatóságnak a felperest tartásdíj fizetésére kötelező 20,532/1911. számú határozata, valamint Zemplén vármegye gyámügyi felebbezési küldöttségének ezt helybenhagyó s felébb nem vihetőnek kimondott 212/1912. sz. határozata hatálytalan, érvényes telekkönyvi bejegyzés alapjául nem szolgálhat és ennek érvényességét a felperes a másodfokú határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül támadta meg. A felebbezési bíróság az anyagi jogszabályok helytelen alkalmazásával itélt, a mikor a zálogjog törlése iránti keresetnek helyt nem adott. (1913 ápr. 29. G. 129. sz. a.) 664. A felebbezési bíróság azt a tényállást állapította meg, miszerint az árverésen az alperes D. G. és a jelenvolt végrehajtatok megegyeztek abban, hogy a lefoglalt és árverés alá kerülő ingóságokat egy tömegben bocsátják árverés alá és így az összesen 7217 K 70 fill.-re becsült ingóságokat S. J. hitelező 710 K-ért vette meg és ugyanezen az áron az alperesnek átadta; az alperes azzal az előbb férje, a végrehajtást szenvedett nevét viselő szabóüzletet átvette és azt saját neve alatt ugyanazon helyiségben az árverésen a becsérték alig 10% áért megvett árúkkal tovább folytatja. Megállapította, hogy az alperes a férje 17 hitelezője közül 15 hitelezővel kiegyezett és csak két hitelezővel nem. Nyilvánvaló tehát, hogy az alperes a végrehajtást szenvedettel és a hitelezőkkel űzött csalárd összejáJszás folytán jutott az üzlethez, a mi az Í908: LVIL t.-cz. I. §-ában meghatározóit üzletátruházás tényét állapítja tneg s minthogy az alperes a férje üzletét vette át és folytatja saját neve alatt, a férje hitelezőivel szemben felelőssége a fentírt törvény 2. §-a értelmében korlátlan, a felperes az alperes által megtagadott egyezség nemléte esetében is jogosult volna arra, hogy az alperes, mint a férje