Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

80 Budapesti kir. Ítélőtábla. 49. Az örökösök perbevonása az örökhagyó adósságáért. Az örökhagyó képviselete a hagyaték átadása előtt és a hagyaték átadása után. (1912 máj. 6. 1911. G. 784. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az örökhagyó hitelezője jogosan igényelheti, hogy lejárt követelése az elhalt adósa vagyonából haladéktalanul elégíttessék ki. E végből a hitelező a hagyaték átadása, illetve birtokba vétele után fordulhat közvetlen az örökösök bármelyike, vagy az összes örökösök ellen, mint a kik az örökhagyó tartozásaiért az örökségük erejéig egyetemleg felelnek. Joga van azonban a hitelezőnek ahhoz is, hogy követelését a hagyaték átadása, vagy a birtokba vétele előtt per útján is érvényesítse, a mely czélból perbevonandók az összes örökösök, ez esetben mint olyanok, a kik az örökhagyót a hagyatékra nézve a maguk összességében képviselik. Az örökösök perben állása e szerint a két esetben jogilag nem ugyanaz és nem lehet szólani helyesen a hitelezőnek kétféle jogáról, a mely egymást kizárja s melyek közül ha egyet választott, ettől a választástól el nem térhetne. Következik ebből, hogy a hitelező, a ki az örökösöket perelte s akár tévedésből, akár abból a feltevésből kiindulva, hogy a hagyaték már átadatott, vagy akadálytalanul átadható lesz, kérelmének megfelelő oly Ítéletet nyert, mely csak a hagyaték átadása után volna végrehajtható, nincsen elzárva attól, mikép arra való tekintettel, hogy a hagyaték peressé vált, utóbb keresetet indítson oly ítélet elnyerése végett, melynek alapján a hagyatékból annak átadása előtt nyerhessen kielégítést. Már az előző perben megállapíttatott, hogy néh. B. G.-né hagyatéka letárgyaltatván, peressé vált, s a felebbezési bíróság megállapította azt is, hogy az összes örökösök ezentúl perben állanak, a mi vitássá sem. tétetett. Megállapítható továbbá a csatolt iratokból, hogy az előző perben is a most perbevont örökösök szerepeltek alperesekként, illetve hogy az ott kelt elsőbirósági 1908. Sp. V. 314/14. sz. a. jogerőre emelkedett Ítélet az időközben elhalt B. G. helyett örököseinek B. M.-nak és nejének kézbesíttetett. Ezeket előrebocsátva a fentebb kifejtettekből nyilvánvaló az is, hogy az előbbi perben