Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 4!) Ugyanis ha az a fél, a ki csak a másik fél teljesítése után van viszontszolgáltatásra kötelezve, a teljesítést elfogadja s a viszont­szolgáltatást teljesíti, ezzel jelét adja annak, hogy a másik fél teljesítésével meg van elégedve, mihez képest az árú kifogástalan átvételéből és a szállítás befejezése után történt fizetésből a tel­jesítés jóváhagyására lehet következtetni, hogy pedig a gyakorlat­ban az átvevőnek nyilik-e alkalma a fizetés előtt az árú állapo­táról meggyőződni, a peres kérdés szempontjából lényegtelen, mert itt nem a kifogásolás gyakorlati lehetőségéről, hanem arról van szó, hogy mik azok az alapelvek, melyek a szóban forgó szabályzati intézkedés létrehozásánál szem előtt tartattak. De ha a kifejtettek szerint kétségkívül is áll, hogy az ügylet jóváhagyása úgy az átvétel tényében, mint az átutalt fuvardíj fizetésében kifejezésre jut, holott a feladáskor teljesített fizetés­ből jóváhagyásra következtetni nem lehet, mégis a jóváhagyásnak nem kell szükségkép mindkét tényben nyilvánulni, hanem jelent­kezhet ik az egyedül az átvételben is, ha a fuvardíj előre fizette­tett, mert akkor a teljesítés elismerése nem is nyilvánulhat más tényben, mint az átvételben s a jóváhagyás nyomatékosabban is nyer kifejezést az által, hogy a fél az árút kifogás nélkül átveszi, mint a fizetés ténye által, mert ha a fuvardíj átutaltatott, a fél, a ki az árút át akarja venni, a fizetést meg nem tagadhatja. De az Üzl. Szab. 90. §-a nem is egyedül a jóváhagyás szempontjá­ból tulajdonít az átvétel és fizetés tényének jogszüntető hatást, hanem az említett szabályzati intézkedésnek másik és pedig nem kevésbbé jelentős alapgondolata az, hogy a fuvarozási szerződés lebonyolításáig lehetőleg tisztáztassék az a kérdés, hogy az átvevő az ügylet alapján kíván-e a fuvarozó ellen s minő igényeket tá­masztani. Ez a magyarázata annak, hogy a szabályzat csak kivétele­sen, oly esetekben enged tért az igények utólagos érvényesítésé­nek, ha oly hiányok forognak fenn, melyeket az átvevő az ügylet lebonyolításánál figyelembe nem vehetett (90. §. (2.) 4. pont) vagy a melyek az átvétel előtt megállapíttattak, továbbá késede­lem esetén, midőn az árú állapotának kifogásolására ok fenn nem forog, vagy ha a vasút súlyosabb szerződésszegés (csalárdság, vétkesség és az Üzl. Szab. 71. §. 2. pontjában jelzett intézkedés el­mulasztása) miatt a fuvarozót megillető kivételes jogokra számot nem tarthat. De még ezekben az esetek is az utóbb említett Térfi : ítélőtáblai határozatok. XVI. 4

Next

/
Thumbnails
Contents