Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

50 Budapesti kit: ítélőtábla. szerződésszegések és a megtörtént kármegállapítás esetétől eltekintve, az Üzl. Szab. rövid záros határidőhöz köti az igények utólagos érvényesítését s megkívánja, hogy az igények a kiszabott határidő alatt írásban érvényesíttessenek, a mely intézkedésekben világosan az a czél nyilvánul, hogy még oly esetekben is, midőn az átvevő az ügylet lebonyolításánál jogai megóvásáról nem gondoskodott, az igény mibenléte sürgősen és maradandólag körvonatoztassék s a fuvarozó ne legyen kitéve utólag, hosszabb időn át, váratlan támadásoknak, ha csak ezekre súlyos szerződésszegés által nem szolgáltatott okot. Az Üzl. Szab. 90. §. 2. pontjának 4-ik bekezdése pedig, midőn az árú állapotának utólagos megállapításához is köti az igény érvényesítését, arról is gondoskodik, hogy az átvétel után támasztott igényekkel szemben a bizonyítás nehézségei lehetőleg elkerültessenek. Az Üzl. Szab. 90. §-ában foglalt intézkedések czélja tehát az, hogy az átvevő, az említett kivételes esetektől eltekintve, az ügylet lebonyolításáig gondoskodjék jogai megóvásáról. Az ügylet pedig akkor van lebonyolítva, ha a fuvarozás az árú kiszolgáltatásával befejeztetett s a fuvardíj is megfizettetett. Ezért köti a szabályzat az igény megszűnését úgy az átvételhez, mint a fuvardíj megfizetéséhez. De e két cselekmény által az ügylet akkor is teljesedésbe ment, ha a fizetés előzetesen történt, tehát nem indokolt, hogy a most jelzett esetben a fuvarozásból eredő igények az ügylet lebonyolítása után is függőben maradjanak. Felperes a felebbezési bíróság döntésének ellene veti, hogy ha a késedelemből eredő kárigényekre kármentesítés esetében is, tehát minden esetben, kiterjedne az a szabály, hogy az ily igények legkésőbb az átvételtől számított 14-ik napon érvényesítendők, akkor mi értelme sem volna az Üzl. Szab. 91. §-ában foglalt annak az intézkedésnek, hogy a késedelemből származó kárigények egy év alatt évülnek el. Ez az érvelés azonban téves, mert az Üzl. Szab. 90. §. 2. pontja a 14 napi határidőt az igény fenntartása végett szabja meg, az igény pedig a vasúthoz beadandó felszólamlás útján tartandó fenn, holott a 91. §-nak a késedelmi kárra vonatkozó rendelkezése úgy értendő, hogy a 90. §. 2. pontja értelmében fenntartott igény elévül, ha a jogosalt fél azt a megszabott elévülési határidő alatt a bíróság előtt nem érvényesíti. A felebbezési bíróság jogi álláspontja tehát az Üzl. Szab. 91. §-ában foglalt elévülési szabálylyal nem ellenkezik.