Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

48 Budapesti kir. ítélőtábla. földi fuvarozásra, ugyanazt a szabályt pedig a belföldi és nemzetközi forgalomban nem lehet kétfélekép értelmezni és alkalmazni s az is ki van zárva, hogy a N. E. magyar szövege máskép értelmeztessék, mint a német és franczia szöveg. Az Üzl. Szab. 90. §. 1. pontja és a N. E. magyar szövege nem is zárja ki azt az értelmezést, a mi a német és franczia szöveg szóhangzásának megfelel, hogy t. i. a fuvardíj fizetése és az átvétel két különböző személy (a feladó és átvevő) által és különböző időben is történhetik, mert a magyar szövegben sincs az kimondva, hogy ki által és mikor kell a fizetésnek teljesíttetni ; felperesnek az az érvelése pedig, hogy a «kifizetésével és átvételével)) kitételek egyidejű cselekvést jelentenek, nyelvtanilag egyáltalában nem indokolható. De az intézkedés czélját szem előtt tartva, sem lehet arra az eredményre jutni, hogy akár a N. E., akár az Üzl. Szab. különbséget kivánt volna tenni a fuvardíj fizetésének joghatálya tekintetében a szerint, hogy a fuvardíj a feladásnál fizettetett-e, vagy az átvevőre átutaltatott. Az állandó birói gyakorlat ugyan az Üzl. Szab. szóbanforgó intézkedésének alkalmazásánál abból indul ki, hogy a fizetés és az átvétel együttesen fejezik ki annak elismerését, hogy a fuvarozás az átvevő teljes megelégedésére teljesíttetett, tehát ezek a tények nem bírnak a fuvarozó elleni igényeket megszüntető hatálylyal, ha a fuvardíj fizetése nem az átvétel kapcsán, a szállítás befejezése után, hanem előbb történt. Azonban újabban az 1905. évben tartott második berni nemzetközi (revisionalis) értekezlet — mely a nemzetközi egyezménynek kétségkívül illetékes magyarázója — az 1905. évi július hó 12. napján tartott ülésében azt a nézetet fogadta el, hogy az a felfogás, mintha a N. E. 44. czikke a bérmentesített küldeményekre nem volna alkalmazható, nem helyes, mert a 44. czikk világos szövege szerint csak az a lényeges, hogy a fuvardíj meg legyen fizetve s mellékes, hogy a fizetést ki teljesítette. Ez okból az értekezlet fölöslegesnek is tartotta a 44. czikk szövegének Belgium egyik kiküldöttje által indítványozott módosítását. A kir. ítélőtábla a nemzetközi értekezlet értelmezésére is támaszkodott — a felebbezési bíróságnak ezzel megegyező jogi álláspontját magáévá tette. Abban ugyan nem osztja a kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság felfogását, hogy a fizetésben és az átvételben a fuvarozó teljesítésének jóváhagyása nem jut kifejezésre-