Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)
16 Budapesti kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla: Arról, mintha a turkevei 140. és 1498. számú telekkönyvi betétekben az alperes özv. B. M.-né kizárólagos tulajdonául felvett ingatlanok, illetve azok értéke egészben vagy részben néhai B. M. hagyatékához tartoznának, szó nem lehet: mert a mennyiben az adásvételi szerződésben az alperessel együtt vevőtársként fellépett férj, néhai B. M. hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlanokra a tulajdonjog kizárólag neje az alperes javára kebeleztessék be, ennyiben közöttük ajándékozás létesült, minek következményekép a jelen perben az vizsgálandó, vájjon az ajándékozás által csökkent-e a felperesek köteles része. E kérdésnél pedig előre kell bocsátani, hogy az ajándékozás tárgyául nem az ingatlanoknak, hanem a megszerzésükre fordított vételárnak fele tekintendő, mert midőn valaki harmadik személy részére oly módon szerez ingatlant, hogy az eladó után a tulajdonjog közvetlenül az előnyben részesíteni kivánt harmadik személy javára kebeleztetik be, akkor tulajdonképen a vételár ajándékoztatik. A felpereseket illető köteles rész meghatározásánál tehát nem az említett ingatlanoknak értékét, hanem vételáruknak felét kell számításba venni. Az id. törv. szab. 8. §-a szerint, ha az örökhagyónak tiszta hagyatéka az ajándékozáskor volt érték felénél kevesebb, e hiányt a megajándékozott tartozik pótolni és pedig tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyó vagyonát egészben vagy részben ajándékozta-e. A kir. törvényszék által figyelmen kívül hagyott, ezt a jogszabályt szem előtt tartva, azt kell tehát vizsgálni, hogy az ajándékozáskor mennyi volt az örökhagyó egész vagyona, ily módon derülvén ki, hogy az örökhagyó tiszta hagyatéka az ajándékozáskor volt érték felénél kevesebb-e s így az alperes mint megajándékozott tartozik-e s ha igen mennyit köteles rész kiegészítése czímén a felpereseknek fizetni. A mi pedig az alperes özvegyi jogának kérdését illeti, ez abban az irányban döntendő el, hogy habár az a törvényes gyakorlat, mely szerint az ideiglenes törv. szab. 7. §-a értelmében megállapított törvényes osztályrész minden tehertől menten igényelhető, rendszerint az özvegyi jogra is kiterjed, ettől a szabálytól azonban arra az esetre, ha a viszonyokhoz mért özvegyi tartás fedezetére a többi vagyon nem elégséges, eltérésnek hely adható. A kir. törvényszék ezeknek a helyes jogszabályoknak alkalmazása czéljából tényállást nem állapítván meg, az, ügy ezúttal végeldöntésre nem alkalmas.
