Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

8 Budapesti kir. ítélőtábla. lezte az alperest kártérítésre, mert a felperes maga is jogosult a vadászatra és tényleg vadászta a szarvastenyészettel szomszédos birtokán az alperes szarvasait, ha azok az ő birtokára vetődtek. A felperesnek e miatt tett panasza alapos. A felebbezési bíróság a vadászati törvény 8. §-ára alapítja határozatát, a mely szerint a ragadozó vagy kártékony állatok által tett károk — mivel ezen vadak a föld birtokosa által bármikor elpusztíthatok — meg nem téríttetnek és abból indul ki, hogy miután július hónapban, a mikor a vadkárok okoztattak, szarvasbikákra szabad a vadászat, a felperesnek pedig volt vadászati joga és élt is ezzel a joggal, ennélfogva a jog gyakorlásával együttjáró élvezet mellett kártérítéshez nincs igénye. Ez az álláspont téves. Elsősorban a vadászati törvény 9. §. 0. pontja értelmében szarvastehénre július hónapban tilos a vadászat, már pedig egyáltalán nem lehet megállapítani, a minthogy a jelen esetben sem állapíttatott meg, hogy vájjon szarvasbikák vagy tehenek okozták-e a károkat. Ezenkívül a vadászati törvény 15. §-a értelmében tiltva van a szarvasoknak, a mint általában bármiféle hasznos vadnak a «pusztítása» és a törvény csakis a 1<>. §. értelmében való vadászatukat engedi meg. A 8. §-ra való hivatkozás tehát nem állhat meg. De különben is a törvény 7. §-a akként intézkedik, hogy teljes kártérítéssel tartozik a fővadak (szarvas, dámvad) által a vetésekben, ültetvényekben, vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott minden kárért azon birtokos vagy haszonbérlő, kinek vadászterületén az említett fővad tenyésztetik; ennek a szakasznak tartalma szerint tehát a káitérítési kötelezettség megszorítva nincs és a szakaszban foglalt rendelkezés súlyt helyezve a tenyésztés helyére, a kártérítés szempontjából azt, hogy a vad hol tartózkodik, figyelembe nem veszi. A védekezés kötelezettsége tehát a vadászterületek szomszédos birtokosait törvénynél fogva nem terheli, hanem a fővadak által okozott károk megtérítésére kötelezett felekként a 7. §-ban megjelölt személyeknek áll érdekében, hogy a vadállományt, melyre vonatkozóan felelősségük kiterjed, a kártételben kellő intézkedések által meggátolják. Ennek folytán az a körülmény, hogy a felperes akár védekezésből, akár vadászati kedvből a szarvasokat lőtte, nem érinti az alperesnek abbeli kötelezettségét, hogy az általuk tett károkat megtérítse. Helyt kellett tehát adni a felül-