Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 7 S. E. T. 167. §-ában meghatározott esetekben is fel van jogosítva és belátásától függ, vájjon ezekben az esetekben az ügyet további tárgyalás és Ítélethozatal végett az elsőbirósághoz visszautasítsa-e ? Helyesen fejtette ki a felebbezési bíróság azt is, hogy az ideig­lenes nőtartás iránti perben hozott Ítéletben foglalt az a rendel­kezés, a mely szerint az ideiglenes nőtartás a valóper jogerős befejezéséig jár, csak akkép értelmezhető, hogy az ideiglenes tar­tás a nőt illeti meg, a míg a tartás kötelezettségének kérdése a házassági bontó perben a házasság felbontásával végleg rendez­tetik. Eddig vagy a különélés megszűnéséig tart rendszerint az ideiglenes nőtartási , díj fizetésében való marasztalás hatálya, de megszünhetik az — eltekintve a perújítástól - a marasztaló ítélet jogerőre emelkedése után bekövetkezett egyéb tények alap­ján is. Az, hogy a nőnek a házasság felbontása iránti keresete si­kerre nem vezetett, egymagában még nem eredményezi az ideig­lenes nőtartásra való jogosultság megszűnését, mert a kereset elutasításából még nem következik, hogy azok a körülmények, a melyek a nő különélését az ideiglenes nőtartás iránti perben ho­zott döntés szerint vétlenné tették, megszűntek. A döntő tehát az, hogy a lefolytatott házassági perekben megállapított tény­állás és hozott döntés szerint vannak-e oly körülmények, a me­lyek folytán a nőnek a különéléshez és ezzel az ideiglenes nőtar­táshoz való jogosultsága megszűnt. Ezzel kapcsolatban bírálható el azután annak a jogi jelen­tősége is, hogy a nő a házassági perek befejezése után férjének felhívása daczára folytatja a különélést. Minthogy azonban az ügy ebben az irányban nem tárgyaltatott és sem a házassági perek iratai, sem az ideiglenes nőtartásra vonatkozó összes per­iratok be nem szereztettek, az ügy érdemi végeldöntésre nem alkalmas. 5. Kártérítés vad okozta kárért. (1911 szept. 2. G. 29. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az irányadó tényállás szerint az al­peres által tenyésztett szarvasok kárt okoztak a felperes zabve­tésében és répaültetvényében. A felebbezési bíróság nem köte-

Next

/
Thumbnails
Contents