Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. 2a fél részéről történt elmulasztása folytán, korlátozva van akképen, hogy a vasutat «vétkes gondatlanság*) fennforgásán kívül egyébként ne terhelje: a tengelyizzás által előidézett kár megtérítésére csupán akkor köteles, ha a baj oka a vasútnak vagy alkalmazottainak vétkes gondatlansága volt. A mi az alperes panaszát illeti: ezt alaposnak kellett ítélni. Ugyanis kiindulva abból, hogy vétkes gondatlanság alatt a vétkesség nagyobb foka (culpa lata) értendő, annak elbírálásánál, hogy «vétkes gondatlanság* forog-e fenn. figyelembe kell venni a következőket. Első sorban azt, hogy a két kocsinak külön továbbítása mellett a vasút megtehette volna ugyan azt, hogy az összes kísérő okmányokat (fuvarlevél, egészségi bizonyítvány, járlatlevél) csupán az egyik kocsival elküldje, de ha igy jár el. akkor a másik kocsi kísérő levelek nélkül érkezett volna meg s a mennyiben ily esetben a szállítmány azonosságának megállapítása, egészségi vizsgálata nehézségekkel járhat s a szállítmány kiadásának halasztódását okozhatja: már ezekre a nehézségekre való tekintettel sem volt a vasúti alkalmazottak által biztosan felismerhető, hogy a czímzettre mi hátrányosabb; az-e, ha a két kocsinak a kísérő levelekkel együtt tartása mellett, csekély késedelemmel ugyan, de az egész szállítmányt egyszerre megkapja, vagy ha az egyik kocsit megkapja ugyan rendes időben, de egyúttal kitétetik annak a veszélynek, hogy a kisérő okmányok nélkül érkezendő második kocsit, a tényleg követett eljárás mellett felmerültnél is nagyobb késedelemmel vehesse át. Egyébként sem tűnik ki a megállapított tényállásból oly adat, melyből arra kellene következtetni, hogy rendes gondosság mellett az intézkedő vasúti alkalmazottaknak felismerniük kellett, hogy az adott esetben lehetséges eljárás melyikét kövessék; utólag minthogy a perben kiderült, hogy a kérdéses állatok arra voltak szánva, hogy minden haladék nélkül, már a május hó 24-iki vásáron, súly szerint alakuló árért adassanak el, ezeknek az adatoknak világánál fel lehet ismerni, hogy a felperes érdekeinek megfelelőbb volt volna, ha a szállítmány egy része, külön továbbittatik; de viszont a szállításnál szem előtt tartható czélok különféleségéhez képest fennforoghatott volna oly eshetőség is — például ha egy későbbi napon tartatott volna a vásár, a mely napig az állatok súlycsökkenése táplálás által megszüntethető volt vagy ha a czímzett az állatokat több nap múlva és együttes csoportban