Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

20 Budapesti kir. ítélőtábla. toklási időn át folytatott használatból a város mint jogi személy részére szolgalmi jog nem keletkezhetik, mert a lakosság sem összességében, sem egyenkint a városnak nem oly törvényes képviselője vagy közege, a mely a város mint jogi személy részére jogokat szerezhetne. A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt azzal a tényállással szemben, hogy 1897-től kezdve az alperes város a kút fenntartásához hozzájárult, az alperes panaszolja, hogy ez a ténymegállapítás helytelen, mert a tanúvallomások alapján azt kellett volna megállapítani, hogy a kútat 20—30 év óta mindig az alperes város javíttatta, gondoztatta és tartotta fenn. Ez a panasz azonban figyelmet nem érdemel, már azért sem, mert a panasz szerint sincs 32 éve annak, hogy a város a kút javításáról stb. gondoskodik, de a kút javítása egyáltalán nem minősül a vízmerítési szolgalom gyakorlásának, tehát elbirtoklásra sem vezethet. Téves az alperesnek az az álláspontja is, hogy abban az esetben, ha a lakosok által gyakorolt használatból az alperes város szolgalmi jogot nem szerezhetett, a felperes sem volt jogosult a város ellen lépni fel keresettel, hanem azt azok ellen a lakosok ellen kellett volna indítania, a kik a kútat tényleg használták. Ez az álláspont azért téves, mert a város előzően sommás visszahelyezés iránt perelte a felperest, indokolt tehát, hogy a felperes keresetével az alperes ellen lépett fel. A panaszok ezek szerint alaptalanok lévén, a felülvizsgálati kérelem elutasítandó volt. Minthogy azonban az Ítélet csak a perben álló felek jogviszonyait dönti el, ennélfogva ki kellett mondani, hogy a felperes tulajdonjoga korlátlanságának megállapítása csak az alperes várossal mint jogi személylyel szemben hatályos, neín hatályos tehát azokkal a lakosokkal szemben, a kik a kútat vízmeritésre tényleg használják; ebből kifolyóan hatályon kívül kellett helyezni a felebbezési bíróság Ítéletének azt a rendelkezését, a mely szerint a felperes feljogosíttatott, hogy a kútat elkeríthesse, mert ily rendelkezésnek az lenne a következménye, hogy a kút használhatásától elzáratnának azok a személyek, a kiknek a kút használatához való joga a perben döntés tárgyául nem szolgálhatott.