Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

18 Budapesti kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla: Az irányadó tényállás szerint a felperes az alperessel oly egyezséget kötött, a mely szerint az utóbbi a kárára elkövetett lopás s ezzel kapcsolatos orgazdaság büntette miatt folyó bűnügyben kijelenti, hogy kárkövetelése kielégíttetett, továbbá, hogy a vádlott felperesnek és fiának megbüntetését nem kívánja s ennek ellenében a felperes az alperesnek 800 koronát fizet. Az ekkép létrejött egyezségben tehát fennállott a jogalap a fizetésre s így arról, hogy a felperes jogalap nélkül fizetett, szó nem lehet, a mivel egyszersmind megdől az alaptalan gazdagodásra fektetett érvelés is, mert alaptalan gazdagodás jogi értelemben csak akkor forog fenn, midőn valaki másnak rovására jogalap nélkül jut valamely vagyontárgyhoz. Lényegében alapos azonban az a panasz, hogy a felebbezési biróság az ügy eldöntésénél a tévedésre vonatkozó anyagi jogszabályokat helytelenül alkalmazta, mert valamely szerződési nyilatkozat s illetve jogcselekmény hatálya tévedés indokából nemcsak akkor támadható meg, ha azt a másik fél okozta, hanem akkor is, ha azt a másik fél felismerhette, sőt joggyakorlatunk szerint akkor is, ha a tévedés vétlen (menthető) volt; megkívántatván azonban mindenesetre, hogy a tévedés lényeges legyen. A felperes előadása szerint az egyezség kötésekor ő abban a hiszemben volt, hogy a büntető eljárás megszüntetését vonja maga után, ha az alperes kijelenti, hogy felperesnek és fiának megbüntetését nem kívánja. A felebbezési biróság Ítéletének indokai szerint a perben merült fel valamely adat arra, hogy a felperes az egyezség megkötésekor ebben a hiszemben lehetett, az Ítéletnek ebből az indokából azonban nem vehető ki, vájjon a felebbezési biróság a felperesnek ezt a hiszemét bizonyítottnak találta-e. Már pedig ebben a kérdésben határozott ténymegállapítás szükséges, mert ha a felperes a kérdéses hiszemben volt, úgy az a fennforgó esetben az ő akaratelhatározására esetleg döntő befolyást gyakorolhatott, tehát a felperes tévedése lényeges lehetett. A fentebb felhívott jogelvekre való tekintettel továbbá szükséges a ténymegállapítás abban az irányban is, hogy az alperes a felperes esetleges tévedését felismerhette-e, avagy a felperes tévedése vétlennek (menthetőnek) minősíthető-e. A felebbezési biróság ítélete tényállást ezekre nézve sem foglal magában. A kir. ítélőtábla egyszersmind utal arra is, hogy az ügy helyes elbírálásánál esetleg alig lesz mellőzhető az alperes által szenve-