Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

180 Budapesti kir. ítélőtábla. 136. Alperesnő a visszalépés okául azt ho^ta fel, hogy felperes egyik gyermeke undorító és gyógyíthatatlan betegségben szenved, a mit felperes vele az eljegyzés előtt nem köbölt. Minthogy a gyermek fent körülírt egészségi állapota kétségkívül alkalmas arra, hogy a házas együttélés zavartalanságát veszélyeztesse, alapos okul is szolgálhatott alperesnek az eljegyzéstől való visszalépésre. Az alperes külső gazdasága czéljaira fordítottnak megállapított 644 K 80 f-t felperes habár nem a kötendő házasság czéljából vagy okából, de nyilvánvalóan alperes által is tudott abban a feltevésben adta, hogy a házasság felek közt létrejön és hogy közösen fognak gazdálkodni, már pedig a mindkét fél által ismert feltevés a feltétel hatályával bir; következik ebből, hogy a feltétel be nem állván, alperes a felvett összeg megtartásához immár jogczímmel nem bír, azt tehát felperesnek megtéríteni köteles. (1908 nov. 20. G. 469. sz. a.) 137. Az alperes azt panaszolja, hogy a bíróság mulasztást követett el, midőn a felperes feslettségére nézve kihallgatott férfi tanukat nem figyelmeztette arra, hogy a valóság megvallása által nem teszik ki magukat annak, hogy a felperes őket támadja meg tartási keresettel. Ámde az 1868. évi LIV. t.-cz. 200. §-a értelmében ily figyelmeztetés nemcsak nem állott a bíróság kötelességében, hanem ellenkezőleg a bíróság azzal jogkörét túllépte volna, mert, hogy valamely vallomás alapul szolgálhat-e a tanú ellen indír tanáé keresetre, az jogkérdés, a melyről a bíróság véleményeket nem 'nyilváníthat. Nem nyervén megállapítást, hogy a felperes a fogamzási időszakon belül az alperesen kívül másokkal is közösült nemileg, hogy kerítőnőknél tartózkodott, magában véve a tartási igény érvényesítését kizái ó feslettség megállapítására alapul már azért sem szolgálhat, mert a felebbezési bíróság a a felperes esküvel megerősített vallomása alapján tényül azt is megállapította, hogy a kerítőnőknél az alperes helyezte el a felperest. Végül annál az állandó szerelmi viszonynál fogva, a melyben tényállás szerint a peres felek egymással éltek, a nemi közösülés folytatásának rhódja s az, hogy az alperes a felperesnek időnként pénzt adott, a feslettségét szintén nem állapíthatja