Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. b9 gyonából be nem hajthatja. Különösen pedig fennáll az a korlátozás egyetemes jelzálogul lekötött ingatlan elárverezése esetében. A vht. 190. §-a értelmében ugyanis — állandó birói gyakorlatunk szerint — a hitelező, ha jelzálogilag biztosított követelése egyidejűleg árverés alá nem került, más ingatlant, vagy valamely közös ingatlannak más tulajdonostársat illető, de el nem árverezett hányadát is terheli, a vételárból egészben vagy részben való kielégítését kívánhatja ugyan; a törvénynek a hitelező védelmét czélzó ez az intézkedése azonban nem jogosítja fel őt arra, hogy követelésének az elárverezett ingatlanra vagy jutalékra arányosan eső hányadának kielégítéséről is lemondva, kielégítését egészben vagy aránylag nagyobb részben a másik adóstárs még el nem árvezezett ingatlanából követelhesse. Ha tehát a hitelező már a sorrendi tárgyaláson sem mondhat le követelésének az árverési vételárból való aránylagos kielégítéséről, annál kevésbbé lehet jogos az oly magatartása, mely a követelésnek akár utalványozás, akár beszámítás utján leendő kielégítését utólag akadályozza, A sorrendi tárgyaláson a felperes követelésének sem valódisága, sem mennyisége nem kifogásoltatott, az eredeti adóslevél bemutatása tehát csupán az utalványozandó összeg felvételének, illetve a mi egyre megy, a vételárba való beszámításának feltételéül jelentkezett. A mennyiben tehát felperes ezt az adós levelet, melynek felmutatását a jelen perben megajánlotta, a mely tehát rendelkezésére áll, a telekkönyvi hatóságnak be nem mutatja, ez a mulasztása a követelés kifizetésének az árverési vételárba való beszámításának felfüggesztésére vezethet ugyan, ámde a kifejtettek szerint az adós alperesek sérelmére nem lehet. A kereseti követelésnek a felperes javára sorozott 1000 K tőkéből és járulékaiból álló része az alapon nem ítélhető meg, hogy az árverési vételárba való beszámításának függőben létele folytán az ingatlan visszárverés alá kerülhet. A fennforgó esetben ugyanis felperes kérelmére végrehajtás alá vont ingatlan jutalékot az árverésen maga felperes vette meg 1550 K-ért, a melyre felperes most peresített követelésének 1000 K-át és járulékait kitevő része első helyen soroztatván, fedezetet is nyert, az 1550 K vételárért pedig felperes mint árverési vevő a rht. 186. §-a értelmében visszárverés esetén is feltétlenül felel, az esetleges visszárverés netán kedvezőtlenebb eredményére tehát felperes nem hivatkozhatnék, de nem vehető figyelembe felperes javára és alperesek