Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. Ítélőtábla. tettek szerint a kirendelt ügygondnok végrehajtató jogkörében járván el, a lefoglalt követelést biztosító zálogjogból való kielégítést a dologi adósokkal szemben is a végrehajtás útján szerzett jog-, vagyis a végrehajtási alzálog alapján érvényesíti. Téves tehát a kir. törvényszéknek az az álláspontja, hogy az alzálog alapján való kielégítéshez valő jogot kizárólag a végrehajtató személyesen, de nem az ennek érdekében kirendelt ügygondnok is érvényesíthetné. A zálogjognak feltételes törlése pedig az ügygondnok fellépésének útjában nem áll, ha a zálogjoggal biztosított követelés kifizetése a végrehajtási alzálogjog bekebelezése után történt. A mi végül a költség kérdését illeti, helytelenül hivatkozik ugyan felperes arra, hogy abban végrehajtató nem volna marasztalható, mert ellenkezőleg pervesztés esetében a költségben nem az ügygondnok, hanem csakis az a végrehajtató marasztalható, kinek kérelmére az ügygondnok kirendelése történt; mégis az ide vonatkozó panasz, eltekintve a megtámadott Ítélet feloldásától, tárgytalan, mert a fenforgó esetben ügygondnok és végrehajtató mindeddig egyazon személy volt. Kiemeli a kir. Ítélőtábla mindazonáltal már e helyütt, hogy a költségnek melyik peres fél által való viselésének kérdésében a kereset beadásának időpontja is figyelembe veendő. Mindezeknél fogva a kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adott és a kir. törvényszék Ítéletét feloldotta, mert: a megállapított, illetve a csatolt iratokból kitűnő tényállás alapján az ügy végleg el nem dönthető. Döntő ugyanis az előrebocsájtottak szerint első sorban annak megállapítása, hogy a követelés lefoglalásáról B. J. I. rendű alperes, végrehajtást szenvedett adósa mikor értesíttetett? Idevonatkozólag a kir. Ítélőtábla kiemeli, hogy a végrehajtási iratokból ugyan nem tűnik ki, hogy I. rendű alperes tartozása lefoglalásáról a vt. 79. §-ban előírt módon rendelvényileg is értesíttetett volna, mégis ezt a hiányt pótolva látja a végrehajtási alzálogjog bekebelezéséről szóló értesítéssel, mely a telekkönyvi hatóságnak ez iratoknál található végzése szerint elrendeltetett ugyan, de a melynek foganatosítása és időpontja vétív hiányából meg nem állapítható. A mennyiben továbbá az ügygondnok kirendelése az iratok szerint pusztán K. I. 133 K és j. erejéig megítélt követelésének kielégítése czéljából történt, az esetben, ha más foglaltató zálog1*