Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. Ítélőtábla. arra, hogy a lefoglalt követelés az ő követelését meghaladja, a vt. 124. §-a értelmében ügygondnokul rendeltetett ki és a pert megindítva, leszállított kereseti kérelme az volt, hogy alperesek 520 K és járulékainak egyetemleges megfizetésére, illetve annak tűrésére köteleztessenek, hogy felperes magát 520 korona és járulékai erejéig a lajosmizsei 879. számú betétben foglalt ingatlanból elégíthesse ki. A kir. törvényszék az elsöbiróság ítéletét helybenhagyva, felperest keresetével mindhárom alperessel szemben elutasította azon az alapon, mert tényként megállapította, hogy a másod- és harmadrendű alperesek K. L. J.-nek 520 koronás követelését már a kereset beadása előtt kifizették és az annak biztosítására bekeblezett zálogjog, bár az alzálogok törlésétől függő joghatálylyal az 1905. évi márczius hó 8-án K. L. J. által kiállított nyugta és törlési engedély alapján töröltetett; helybenhagyta az elsöbiróság Ítéletének azt a rendelkezését is, mely szerint K. L-t mint végrehajtatót 75 korona perköltségben marasztalta, a maga részéről pedig K. I.-t mint ügygondnokot kötelezte a felebbezési költségek viselésére. A kir. Ítélőtábla: Felperes az Ítéletet egész terjedelmében támadta meg felülvizsgáJattal és kereseti kérelmét változatlanul fentartotta. Felperes panaszai túlnyomó részben alaposaknak találtattak, mert: a kirendelt ügygondnok végrehajtató érdekében a végrehajtási zálogjog alapján, végrehajtató követelésének kielégítése czéljából hajtja be a lefoglalt követelést ; ebből folyik, hogy a lefoglalt követelésnek ügygondnok általi behajtása esetében a végrehajtást szenvedett adósával szemben azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, melyek a közte és végrehajtató közt a követelés lefoglalása következtében keletkezett jogviszonyban irányadók. Már pedig az 1881. évi LX. t.-cz. 82. §-a értelmében a végrehajtást szenvedő adósa a követelés lefoglalásáról történt értesítés után tartozását ki nem fizetheti és ha a lefoglalt követelést mégis a végrehajtást szenvedőnek vagy bárki másnak birói utalvány nélkül kifizeti, akként marad kötelezve, mintha a fizetést nem teljesítette volna. Ezt a jogszabályt sértette meg tehát a kir. törvényszék, midőn felperest I. rendű alperessel, a végrehajtást szenvedett személyes adósával szemben pusztán az alapon utasította el keresetével, mert a lefoglalt követelés már a kereset beadása előtt kifizettetett, holott döntő e tekintetben csakis az az időpont lehet, melyben a végrehajtást szenvedett adósa a követelés lefoglalásáról értesült. De jogszabályba ütközik a keresetnek II., III. rendű alperesekkel szemben való elutasítása is, a mennyiben a kereset ezekkel mint dologi adósokkal szemben az ingatlanból va[ó kielégítésre irányult, mert a fent kifej-